Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
952 EPEIÎJESSY GÉZA" jutása után a debreceni ötvösöktől kölcsönzött szabadalomlevelét 1557-bcn a városi tanácson kívül Ali szubasával is megerősíttette.3 Különösen szoros kapcsolat alakult ki a török hatóságok és a kecskeméti kovácsok között.4 Ezekre a töröknek nagy szüksége volt, ugyanis „az hatalmas Császár" hídjánál és Buda váránál, „amikor kívántatik", kalapácsokkal szolgálnak, ezért Musztafa efendi budai kincstartó oltalomlevelet bocsátott ki részükre.5 A céhes mesterek a török hatóságon kívül elmenekült „földesuruk" pártfogását is igyekeztek biztosítani. „Jó uratok Füleki Fű Kapitány" aláírással pl. Koháry István is bocsátott ki oltalomlevelet a kecskeméti kovácsok kérésére a kontárok ellen 1673-ban, s arról intézkedett, hogy lia a kovácsok a török budai váránál bárminemű szolgálatot teljesítenek, a város tartozzék nekik pénzbeli ellenszolgáltatást nyújtani.6 A kecskeméti és nagykőrösi szappanos mesterek a török területen kívül a Felvidéket is ellátták készítményeikkel. Közös céhszabályaikat, melyeket 1642-ben a debreceni szappanosoktól kölcsönöztek, gróf Wesselényi Ferenc nádor is megerősítette.7 A XVIII. századi céhes fejlődés előzményei természetesen sokkal inkább megvoltak a Dunántúl nyugati részén s az Alföld északi peremvidékén. Céheket itt a szabad királyi városokon kívül főként a földesúri hatalom alá tartozó mezővárosokban és falvakban, illetőleg a végvárakban találunk. A végvárakban állomásozó katonaságon kívül a lakosság sorában bizonyos iparűző (és természetesen földművelő) elem is helyet foglalt, amely a katonaság szükségleteinek kielégítése mellett a helybeli lakosság és a közvetlen környék szá- i mára is készített iparcikket. A véghelyeken működő kézművesek száma olykor elég tekintélyes volt. Devecseren (Veszprém megye) pl. 1676-ban 22 csizmadia állott céhbe, akik kiváltságlevelüket a pápai „végház" csizmadiáitól kölcsönözték.8 3 Hornyik János : Kecskemét város története. Kecskemét. 1860 —1866. II. k. 271.1. 35. sz. Ld. még ugyanezen céhlevél J 730-ból származó másolatát: Országos Levéltár (a továbbiakban OL.) Helytartótanács Acta Mechanica Comitatus Pestiensis. 1. No 3- (a . továbbiakban AM.). 4 A kecskemétiek 1653-ban vették át a nagyváradi kovács (lakatgyártó ós csiszár) céh II. Jánostól megerősített, majd Báthory Zsigmondtól átírt céhszabályait. — A nagyváradi kovácscóli privilégiumának kelte — tévesen — 1481 (János Zsigmond 1571-benhalt meg). Hornyik : i. m. II. k. 296. 1. 46. sz. Ld. még az említett cóhlevél 1730-ból szármázd másolatát : OL. AM. Coniit. Pest. 1 No 8. 6 Hornyik : i. m. H. k. 307 — 308. 1. 48. sz. — A következő óvben Kénán budai vezirbasa t illája bégje, Omer két alkalommal is adott ki hasonló tartalmú védlevelet a kecskeméti kovácsoknak. Uo. 309. 1. 49. és 51. sz. okmány. A török hatóságok mindennemű közszolgálat és közmunka alól is felmentették őket. Uo. II. k. 314. 1. 52. sz., 315-316. 1. 54., 55. sz. .« Hornyik : i. m. II. k. 317 — 318. 1. 56., 57. sz. 7Hornyik : i. m. II. k. 319.1. 58. sz. Ld. még ugyanezen céhlevél másolatát OL. Helytartótanács. Departementum Caehale. Index Privilegiorum et Articulorum Caehalium a caetibus receptrorum et Cassatorum. (A továbbiakban DC.) Ld. még (1730-ból származó másolatban) OL. AM. C'omit. Pest. 1. No 18. — Az utóbbi céhlevél szerint Wesselényi Ferenc — „in Castello nostro Muranyalja" — 1665-ben erősítette meg a nevezett privilégiumot. — Az előbbieken kívül ugyancsak Wesselényi Ferenctől származik a kecskeméti szabók 1660. évi szabadalma is. OL. AM. 1.17 1/2. — Ld. még — többek között — a kecskeméti szűcsök privilégiumát, melyet a XVII. század közepén török tisztviselők erősítettek meg, 1659-ben pedig gr. Wesselényi Ferenc nádor foglalt ünnepélyes okmányba. (Hornyik : i. m. II. k. 280. 1. 37. sz. és OL. AM. Comit. Pest. 1. No 15/6.) 8 OL. ÀM. Comit.. Veszpr. I. — A céhlevelet gr. Eszterházy Ferenc is megerősítette.
