Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
A MEZŐVÁROSI ÉS FALUSI CÉHEK KIALAKULÁSA ÉS BOMLÁSA 953 A végvárakban dolgozó céhes mesterek privilégiumait rendszerint a helybeli földesurak, illetőleg a helybeli vagy a szomszédos végvárak főkapitányai adományozták, ill. erősítették meg. A devecseri (Veszprém megye) „váltómíves, vásármíves és szúr szabó" mesterek 1677. évi kiváltságát pl. gróf Eszterházy Ferenc, „Pápa és Sempthe Végház Eörökös Ura és Feő Kapitánya", somogyi főispán írta alá.9 A nagyvázsonyi (Veszprém megye) „végház"ban levő csizmadia, lakatgyártó, szíjgyártó, csiszár, szűcs és ötvös mesterek privilégiumát 1657-ben Zichy István, ,,Vásonkő várának s ahhoz tartozó jószágnak örökös földes Ura" erősítette meg.10 2. Az új céhek kialakulása Bár a végvárakban és a nagyobb alföldi parasztvárosokban a XVI— XVII. században is működtek céhek, hazánk középső és déli területén, a céhesedés tulajdonképpen csak a török hódítás megszűnése után, a felszabadult országrészek benépesedésével párhuzamosan indult meg. A török hódoltság megszűnését követő első években a bécsi udvar még nem döntött abban a kérdésben, hogy mennyiben volna célszerű a célirendszer visszaállítása a felszabadított területeken. A Kollonics-féle Einrichtungswerk — a Magyarországról származó kincstári jövedelem fokozása érdekében — szükségesnek tartotta a földművelő lakosság mellett az iparűző elem növelését is. A külföldről érkező telepesek számára meg akarta könnyíteni a polgárjog megszerzését, s a költséges remekmunka elengedésével a céhprivilégium elnyerését.11 A kormány nemcsak a „meghódított" terület benépesítésével kapcsoatban követte a merkantilizmus ismert képviselőinek, Beckernek, Schrö-9 OL. AM. Comit. Veszpr. 1. 10 Uo. Ld. még OL. DC. Nevezett kézművesek a kiskomáromi „végházban lakozó csizmadia, lakat járté, kovács, szijjártó, szűcs, csiszár és eötvös mester emberektől" kölcsönözték a szabadalmat, a kiskomáromiak pedig Sopron városától kapták a kiváltságot, — A nagyvázsonyiak privilégiumát l(!69-ben Zichy Pál, 1677-ben pedig Vörös István, „Vásonkő vicekapitánya" is aláírta. — A végvárakban működő céhekre vonatkozóan ld. még többek között — a nagyvázsonyi szabók céhlevelét, melyet a veszprémi „Végházban lakozó Nemes Szabó céhbeli jámbor Mesteremberek"-től kölcsönöztek 1691-ben, s azt Zichy Imre, „Városkő várának földesura" erősítette meg. (OL. AM. Comit. Veszpr. 1. — és OL. DC.) Vagy a veszprémi -borbélyok 1667. évi Győrtől nyert kiváltságlevelét, melyet 1672-ben Laskai András, „Beszprémi vice kapitány", 1695-ben pedig ifj. Babocsai Ferenc vicekapitány írt alá (uo.). — A veszprémi végházban levő .puskacsinálók (sclopetarii) 1676-ban ,,Iveöszögh"-től kölcsönözték privilégiumukat, ezt Babocsai Ferenc „Beszprémi feő kapitány" és Laskai András első kapitány erősítette meg (uo.). A palotai bognár és ácsmesterek (é. n.) privilégiumát Eszterházy Pál, majd Zichy Imre; a palotai szűrszabók kiváltságát Zichy Imre, a pápai gombkötőkét 1676-ban Eszterházy Ferenc, a nagyvázsonyi és pápai fazekasokét 1658-ban; a pápai vargákét 1660-ban, a pápai „jószágban" levő molnárokét 1662-ben Eszterházy Pál adományozta, illetőleg erősítette meg. A pápai mészárosoknak 1612-ben enyingi Töfök István, 1660-ban Eszterházy Pál adott kiváltságot. A pápai „Városunkbeli vásármíves és Szűrszabó Mesterek" és a pápai takácsok is Eszterházy Páltól kapták ártikulusaikat 1660-ban. A pápai lakatgyártók 1670-ben; a pápai kovácsok, szíjgyártók és nyereggyártók 1677-ben Eszterházy Ferenctől, a pápai csapók pedig 1690-hen herceg Eszterházy Páltól nyerték szabadalmukat. (OL. AAL Comit. Veszpr. 1.) — stb. 11 Theodor Mayer : Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit. Wien u. Leipzig. 1911. 54.1. — Az Einrichtungswerknek a császár számára készített — rövidített — szövegét lásd uo. Anhang XXI —XXII. 1. Politicum. 4. szakasz 2 — 3. pont. 1*
