Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
EPEBJESSY GÉZA Tolna megye jelenti a Helytartótanácsnak — egyenesen ,,az illető Ur Székén dolgozták"" ki.4 6 A falusi és kisvárosi mestereknek tehát mindenekelőtt földesuruk beleegyezését kellett biztosítaniok a céhalakításhoz, majd a vármegyén keresztül a Helytartótanácshoz kellett felterjeszteniök kérésüket. — Felmerül azonban a kérdés, miért akartak a mesterek céhszervezetet alakítani, és miért vállalták a céhalakítással járó nagy (mint a továbbiakban látni fogjuk, sokszor anyagi erőiket is felülmúló) áldozatokat? Céhprivilégiumot főképp azért igyekeztek a falusi és mezővárosi iparűzők szerezni, hogy megszabaduljanak a ,,kontár" névtől és az ezzel járó hátrányoktól, s hogy jogot biztosítsanak maguknak legények (segédek) fogadására. A legények vándorlási idejébe ugyanis csak a céhes mestereknél töltött időt számították be, s a céhen kívüli mesternél szolgált legényeket a céhbeliek kontárnak tekintették, — a legények ezért sem szegődtek szívesen ilyenekhez. A dunapataji csizmadiáknak pl. már korábban is volt kiváltságlevelük, de 1777-ben újabb privilégiumot kértek, mivel — mint írják — a körülöttük levő, „kivált Tolna Vármegyebéli Mező Városokba uj privilégiummal biró Mesterek által megszűnés nélkül mocskoltatnak".4 7 A szentesi kovácsok és bognárok céhalakít ási kérelmét a városi tanács elsősorban azért támogatta, mert — mint 1793-ban írják — szabadalom híján „alkalmatos Legényeket" a mesterek nem kaphatnak. A folyamodók szintén arra hivatkoznak, hogy „a vándorló legények e tájt elkerülvén, egyedül ollyan mesterembereknél munkában bé állanak, kik czéhbeli articulusokkal a Felsőség uttja által megvigasztaltattak. Innen ered az — írják —, hogy a Mesterségek, következés szerént a virágzásra vezető Industria e tájon óhajtott gyökeret nem verhetett,"4 8 Hasonló érvekkel igyekeznek megindokolni céhalakításra irányuló kérelmüket a Csanád megyei mesteremberek is, akik a céhkiváltság megszerzésével tulajdonképpen monopóliumot akarnak maguknak biztosítani a céhen kívül rekedt iparosokkal szemben. A makói, földeáki, nagylaki, palotai és apátfalvi szabó és szűrszabó mesterek 1814-ben a következőket írják a vármegyéhez: „mi Makai lakosok sem légént, sem pedig inasokat nem tarthatunk, ha tsak a Szomszéd városokbeli Tzéhek ezen állapotunkban nem segítenek rajtunk..." A kérelmezők ugyanakkor igyekeznek jó előre kirekeszteni a megszerzendő privilégiumból azokat a „tanulatlan" kontárokat, akik éppen a céhkiváltság hiánya miatt szaporodtak el — szerintük — a városban és környékén.4 9 A makói, földeáki és apátfalvi csizmadiák, német- és cserzővargák pedig arra hivatkoznak, hogy a privilégium elnyerésének eredményeként a mesterek 46 OL. Departamontum Civitatense 1815/G/149. (a továbbiakban Dep. Civ.). 47 OL. AM. Comit. Pest. No. 33. 48 OL. Dep. Civ. 1809/5/9. — Csongrád megye először 1793. júl. 16-án, majd 1808. dee. 12-én újból felterjesztette a mesterek kérelmét, de azok csak 1818-ban nyerték el a kiváltságot (Lib. Caeh. 282). — Azért kértek céhszabadalmat többek között a kiskőrösi (Pest megye), a szigetvári (Somogy megye), vagy pl. a p.écsváradi mesterek is (Baranya megye), mert mint kontárok nem tarthatnak legénvt, Dep. Civ. 1816 '6/93. Uo. 1827/6/140, 1810/5/26 uo. 1813/6/34. 49 OL. Dep. Civ. 1815/6/18.
