Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
954 EPEIÎJESSY GÉZA" dernek és Hornignak az útmutatását,1 2 hanem az utóbbinak azon elvét is, mely szerint a mesterségek meghonosításának kezdeti stádiumában a céhmonopólium valóságos „pestis" volna.1 3 Míg azonban a Buda visszafoglalását követő években az Einrichtungs'werk fölött tanácskozó bizottság javaslata szerint céhprivilégiumokat csak minimális mértékben volna célszerű Magyarországon adományozni, addig az 1690-es évek közepétől mindinkább növekedett az udvartól származó kiváltságlevelek száma,1 4 A kormányt bizonyára az a felismerés vezette, hogy a céhrendszer is alkalmas eszköze lehet a Magyarországgal szemben követendő gyarmatosító politikának.1 5 Egyes mezővárosokban meglepően korán, a török kiűzése vitán alig egykét évtizeddel létrejönnek az első céhszervezetek. A jászberényi vargák pl. 1695-ben alakítottak céhet. Kiváltságlevelüket még ugyanebben az évben kölcsönadták a váci vargáknak.1 6 1696-ban került sor az első bajai céh, a csizmadiák testületének megalakítására.1 7 Az 1700-as esztendőben négy újabb céh szerveződött Baján, mégpedig a „kalmárok vagy kereskedők" (mercatores seu quaestores), a szabók, a szűcsök és a mészárosok testülete, a helybeli kötélverők pedig 1701-ben alakítottak céhet.1 8 Az aradi szűcsök céhe 1702-ben alakult meg a budaiaktól nyert artikulusok alapján.1 9 1698-ban állottak céhbe a kaposvári szabók, kik Győrtől kapták kiváltságlevelüket. A szigetvári csizmadiák szabadalomlevelét I. Lipót 1701-ben erősítette meg.2 0 12 Uo. 51. I. 13 Gyömrei Sándor: Pest-Buda gazdaságtörténete a manufaktúra korszakban (1686 — 1800). 92. 1. Kandidátusi értekezés (kéziratban). J1 Uo. 15 Hildenstab György szerint (Közgazdasági viszonyaink II. Rákóczi Ferenc korában. — Művelődéstörténeti Értekezések. 42. sz. Székelyudvarhely. 1910. 115—116. 1.) az 1686 és 1711 közötti, I. Lipóttól és I. Józseftől származó céhprivilégiumok száma 75 volt. Az említett kiváltságlevelek nagyobb részét azonban szabad királyi városok kézművesei nyerték, illetőleg olyan dunántúli és felvidéki települések iparosai, akik nem voltak török fennhatóság alatt. A Liber Regiusban szereplő 75 privilégium közül mindössze 5 (így a veszprémi tímárok 1692. évi I, Lipóttól nyert céhlevele [OL. AM. Comit. Y'eszpr. l.j, ezenkívül az egri kőfaragók, ácsok és kőművesek, a tatai csapók, az egri kádárok, valamint a váradi takácsok és ővcsinálók) jutott az általunk vizsgált terület mezővárosi és falusi mestereinek birtokába. A Hildenstab által közölt jegyzék nem teljes, a következőkben említett céhszabadalmak szerzőnknél nagyobbrészt nem találhatók. 16 OL. Magyar Kancellária. Privilégia Coehalia abolita (a továbbiakban CA.) et preces pro articulis coehalibus (1497—1839) No 47. Ld.mógOL. AM. Comit. Pest. I. No 19. — A XVII. sz. végén Vácott más céhek is alakultak. A kádárok 1696-ban (OL. AM. Comit. Pest 1. No 21); a fazekasok 1698-ban (uo. No 10); a szabók (uo. No 17 1/2); s a szűcsök 1699-ben alakítottak céhet (uo. 15 1/3.) Más Pest megyei mezővárosokban is ekkor jöttek létre az első céhszervezetek. A ráckevei takácsok 1689-ben (OL. DC.), a csizmadiák 1697-ben (OL. AM. 1. No 5 1/6 és OL. DC.) nyertek privilégiumot. A szentendrei csizmadiák 1697-ben (OL. AM. 1. No 5 1/2 és OL. DC.); a tabakok, szűcsök ós kordovánkészítők (Artis Alutariae . . . vulgo Tabakonum seu Pellium Sattyan et Cordovan Confectorum. . .) 1698-ban (OL. AM. 1. No 1 ), a szűcsök 1700-ban (OL. AM. 1. N« 15 1/5 és OL. DC.); paplanvarrók (Exomidum seu culcitrariorum) 1702-ben (OL. AM. 1. No 7. és OL. DC.) kaptak szabadalmat. A nagykőrösi szabók 1695-ben (OL. AM. 1. 17 1/6), a csizmadiák 1698-ban (OL. AM. 1. 5 1/3) szereztek privilégiumot stb. 17 OL. ÁM. Comit. Bacsiensis. A nagyar nyelvű céhlevelet Széchenyi Pál kalocsai érsek 1700-ban erősítette meg. 18 Uo. 19 OL. DC. 20 Uo.
