Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
KÜZDELEM A TEKVGAZDASAGÉIÎT 95 egyre inkább felvetette a legfontosabb mezőgazdasági termény, a búza ármegállapítását, miután annak korábbi 40 Ft-os (árindex: 210) árszintje tarthatatlanná vált. Nemcsak a mezőgazdasági árszint okozott problémát, az ipari tőkések is alacsonynak tartották az árszínvonalat, s követelték új, számukra kedvezőbb árak megállapítását. A kommunista párt elképzelése az év tavaszán az volt, hogy az új gazdasági évben minden termény árát — kivéve a gabonáét — szabaddá teszi. Jó termés esetén a gabona beszolgáltatásától is szerettek volna eltekinteni, de legalábbis a beszolgáltatás csökkentése s a gabonaárak felemelése volt az előzetes álláspont.119 1947 tavaszának rohamos mezőgazdasági árnövekedése (valamelyest az iparcikkek ára is növekedett), még inkább az aszály következtében egyre rosszabbnak ígérkező termés, s a dolgozóknak az életszínvonal 1947 május—júniusában tapasztalható visszaesése miatti elégedetlensége s az 1 életszínvonal emelésének szükségessége egyre inkább arra szorította a kom-I munista párt gazdasági szakembereit, hogy ne törekedjenek az árstruktúra általános revíziójára. A Gazdasági Főtanács május közepén bizottságot küldött ki az új árszínvonal kidolgozására.12 0 A kisgazdapárt ezzel egyidőben általános támadást indított a meglevő árstruktúra ellen. Egyfelől a parasztság — termé> szetesen elsősorban az árutermelésben különösen érdekelt módos parasztok — érdekeit hangoztatva, a Parasztblokk nevében követelték a mezőgazdasági árak felemelését;12 1 másfelől az ipari burzsoázia igényeinek az Anyag- és Arhívatal útján igyekeztek hangot adni. Az Anyag- és Árhívatal a 3 éves terv árpolitikai kérdéseiről írt memoranduma helyteleníti, hogy a terv változatlan árszintet tételez fel. Hangoztatja, hogy ez az árszint, ha a tőkések termelési költségeit és a méltányos hasznot biztosítani akarják, nem tartható. Hivat! kozva arra, hogy a stabilizációs árszint teljes kapacitáskihasználást tételezett fel, s nem vette figyelembe a tőkeköltséget sem, utalva a mezőgazdasági árak s a világpiaci nyersanyagárak tényleges emelkedésére, végül arra, hogy béremelést is terveznek, kérték teljesen új ipari árszint kialakítását.122 A 3 éves tervvel foglalkozó pártközi értekezleten a kisgazdapárt kép-I viselői elsősorban a mezőgazdasági árak további emelését szorgalmazták. Hivatkozva arra, hogy a Szakszervezeti Tanács képviselői 15%-os béremelést kértek a 3 éves terv megindítására, felléptek hasonló arány biztosításának igényével a mezőgazdasági lakosság részére is, követelve a búza árának 50, s valamennyi gazdasági termék árának 20%-os emelését.123 Rácz Jenő itt a statisztikák megtévesztő alkalmazásával igyekezett követelésének jogosságát igazolni. A munkásság életszínvonala ugyanis 1947 tavaszán, az élelmezési költségek gyors emelkedése folytán valamelyest visszaesett, a 15%-os béremelés tehát csakkb. 10%-osreáléletszínvonalemelkedést jelentett a korábbi állapothoz képest. Ezzel szemben a mezőgazdasági árak növekedése folytán a parasztság pénzbevételei 1947 tavaszán növekedtek, az életszínvonal emelkedés itt nagyjából megtörtént. Lineáris áremelés valójában felborította volna az árstruktúrát, 119 P. I. Arch. 2/9. 23. d. Gazdasági Bizottság. 1947. febr. 19. 120 Uo. 2/9. 25. d. 1947. máj. 14-i GF ülés. 121 Uo. 13. dosszié. 0017. 122 Uo. 2/9. 13. d. máj. 30-i pártközi értekezlet. 123 Uo. 13. dosszié. 0017.
