Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
96 RÁNKI GYÖRGY s egyoldalúan fokozta volna a falu vásárlóerejét a várossal szemben, ami a terv szempontjából is újabb nehézségeket támasztott volna.124 Ezzel együtt természetesen a kisgazdapárt a tervjavaslatnak azt a részét támadta, mely a munkások életszínvonalát az első évben 30%-kal kívánta felemelni. A kommunista párt gazdasági bizottsága 1947 június elején, foglalkozván az árszínvonal kérdésével, a fogyasztói árszint változatlansága mellett foglalt állást. Javaslatuk csupán a búza árának 60 Ft-ra való emelését tette magáévá — ez már nemcsak árpolitikai szempontból, de a beszolgáltatás szempontjából is szükséges volt —, de úgy döntött, hogy a gabonaár emelésének beszámításával sem haladhatja túl a mezőgazdasági árak emelkedésének átlaga a 10%-ot. A Gazdasági Bizottság nem tette magáévá az ipari árak emelését sem, hangoztatta, hogy az árstruktúra ott mutatkozó hiányosságait inkább a termelői s a fogyasztói árak közötti árrés szűkítésével kell kiküszöbölni. Többékevésbé hasonló álláspontra helyezkedett a szociáldemokrata párt is,125 hangsúlyozva, hogy a gabona áremelése nem okozhat ipari áremelést. Az ipari árszínvonal általános revízióját szintúgy fölöslegesnek tartották, hangoztatván, hogy a nehézségeken fokozott kapacitáskihasználással s racionalizálással lehetne úrrá lenni.126 A két munkáspárt elképzelését sikerült végül a Gazdasági Főtanácsban is érvényre juttatni, mely határozatban mondta ki a búza árának (beszolgáltatás: 60, szabadpiaci ár 80 Ft) felemelését, de más mezőgazdasági termékek árának emelését csak ott engedélyezte, ahol nem érik el a 450-es indexet (1939: 100). Tekintettel arra, hogy 1947 június végén az általános mezőgazdasági árindex 514 volt, ez csupán meglehetősen jelentéktelen területre terjedt ki. Nem járult hozzá a Gazdasági Főtanács az iparcikkek áremeléséhez sem, s úgy döntött, hogy a munkabéremelést a kapacitás fokozott kihasználásával és racionalizálással, a külföldi nyersanyagok áremelkedését pedig az exportimport hasznok lefölözésével, a luxuscikkek terhére történő árkiegyenlítéssel kell kiegyensúlyozni.127 A 3 éves terv előkészítése még egy olyan elvi kérdést vetett fel, mely a terv végrehajtására döntő befolyással bírhatott. Milyen szerv s milyen jogkörrel irányítja s ellenőrzi a terv végrehajtását? A kérdés tehát ismét az volt, be lehet-e fogni az egyes tőkés üzemeket a terv kereteibe, hogy számukra a terv törvény legyen, melynek végrehajtását felsőbb állami szervek biztosíthatják, vagy pedig a tervet csak óhajként, irányelvként fogják kezelni, melyet az egyes tőkés vállalatok saját hasznuk érdekében minden különösebb következmény nélkül áthághatnak. A kommunista párt — nem kétséges — kezdettől fogva az előbbi felfogást képviselte. A terv végrehajtásának ellenőrzését feltehetően a Gazdasági Főtanácsnak, a munkásosztály e döntő fontossági! gazdasági pozíciójának szánta, s — legalábbis a rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint — nem foglalkozott ekkor még önálló Tervhivatal felállításának gondolatával. így, paradox módon, a Tervhivatal felállítására vonatkozó javaslat a szociáldemokrata párttól indult ki. Itt azonban ez a meggon-124 Uo. 13. dosszié. Máj. 30-i pártközi értekezlet. 125 üo. 2/9. 23. d. Gazdasági Bizottság. 1947. jún. 13-i ülése. 126 Uo. 253/1. 176. d. SzDP Gazdaságpolitikai Osztály 1947. júl. 3. Az ipari árak emelése a világpiaci árak miatt is nehézségekbe ütközött, hiszen így még nagyobb különbség keletkezett volna a belföldi és a külföldi árak között. (Magyar—Szovjet Közgazdasági Szemle, 1947 július. Antos István : A hároméves terv árpolitikája.) 127 Uo. 2/9. 15. d. GF 1947. júl. 9-i ülése.
