Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899

К RÓNJK А 921 végzett pártmunkát. Emellett azonban a jelentőségénél messze kevesebb figyelmet szentelt a középrétegnek, s közülük is elsősorban az értelmiségnek. Holott az értelmiség megnyerése és a népi demokrácia oldalára állítása, ha nem is volt központi kérdés, de mégis azok közé tartozott, amelyek megoldása fontos szerepet játszott. A MKP az elkövetett hibák ellenére nagy gondot fordított az értelmiség körében kifejtett munkára, s ezt a tevékenységet az 1945 —47-es évekre vonatkozóan döntően pozitive kell értékelni. Az 1945 évi májusi konferencia világosan aláhúzta az értelmiség körében végzett politikai munka szükségességét és a legjobb értelmiségieknek a MKP soraiba való tömörítésére hívta fel a figyelmet. Sajnálatos, hogy a szerző, bár sokoldalúan elemezte a májusi konferencia jelentőségét, de az értelmiség körében végzendő munkáról még említést is alig tesz. Nem kevésbé hiányos az értelmiség körében kifejtett eszmei-politikai nevelőmunka elemzése. Már pedig köztudomású, hogy mind а párt felső vezetése, mind a párt alsóbb szervei igen sokat fáradoztak ezen a téren. A Szabad Nép és más kommunista lapok állandóan foglalkoztak az értelmiséget érintő politikai,' sőt világnézeti kérdések' kel. A KV Titkársága pl. már 1945-ben megvitatta az értelmiség különböző csoportjaival való találkozások tervét. Ismeretes, hogy 1945 végén létre is jött a MKP Központi Vezetősége és a magyar értelmiség legtekintélyesebb képviselőinek találkozója. 1945 második felében pedig a kommunista értelmiségnek az értelmiség egyes szakmai rétegeivel való tanácskozásaira került sor. A kommunisták áldozatos munkája következtében 1 fellendült az élet a különböző értelmiségi szakszervezetekben, 1946-ban például az Orvos Szakszervezet tagja volt az orvosoknak mintegy 60 —70%-a. Amennyire fontos volt az értelmiség megnyerése, annyira szükségesnek tartotta a párt az értelmiség bekapcsolását az újjáépítés nagy munkájába is. Amikor a disszertáció helyesen elemzi a munkásosztály erőfeszítéseit az újjáépítés sikeréért, meglehetősen mostohán bánik a tudományos és technikai értelmiség pozitív magatartásával. Már pedig 1945 júniusában i pl. a vasút újjáépítésénél munkások és értelmiségiek 6 munkahelyen keltek versenyre egymással az újjáépítési feladatok határidő előtti teljesítéséért. Az ország két hatalmas ^ üzemében, a Csepel-Müvekben és a MÁVAG-ban a versenyben álló munkások mellett ott találjuk az értelmiségieket is. Sőt előfordult, hogy újító mérnöknek meg kellett védenie újítását egyes elmaradottabb munkások ellen, akik kifejtették, hogy az újítás megzavarja a termelés hagyományos menetét. A példák erejével lehetne még bizonyítani, hogy az értelmiség már 1946 óta tevékenyen részt vett a fiatal magyar demokrácia megerősítésében, a háború okozta sebek begyógyításában, a párt politikájának érvényrejuttatásában. Balogh Sándor a továbbiakban kifogásolta, hogy szerző nem szentelt elég figyelmet annak a viszonynak az alakulására, amely a munkások és értelmiségiek között éppen a párt helyes politikájának eredményeként végbement. A MÁV AG munkásai 48 000 munkaórát fordítottak az ELTE újjáépítésére, a Goldberger-gyár munkásai a Műegyetem textiltanszékét építették újjá, Csepel dolgozói pedig a II. sz. Belgyógyászati Klinikát stb. ,,A munkások a tudományért" mozgalom átfogta az egész budapesti munkásságot és mély benyomást keltett magában az értelmiségben is. Hiányolta azonkívül az opponens, hogy szerző néhány fontos kérdést egészen elhanyagolt, vagy nem megfelelő arányt biztosított számukra. Így például nem vizsgálta meg a „Magyarország demokratikus újjáépítésének ós felemelkedésének programját", holott ez a program minden fogyatékossága mellett pozitív értékkel és jelentőséggel bírt. Opponens véleménye szerint az elmondottakon túl még lehetne észrevételeket fűzni a disszertációhoz. De azok nem érintik a munka egészét, sőt lényeges részleteit sem. Ságvári Ágnes értekezése hasznos és jó munka, teljesen érett arra, hogy annak álapján a TMB a jelöltnek a történettudományok kandidátusa címet odaítélje. Berend T. Iván, a történettudományok kandidátusa opponensi Véleményében megállapította, hogy az értekezés először nyúlt a felszabadulás utáni évek legfőbb szereplőjének, а KP-nak történetéhez, éppen abban a szakaszban, amely szocialista forradalmunk hőskorának tekintendő. Ezért a dolgozat úttörő jelentőségű. Van azonban a témaválasztással kapcsolatban fenntartása is, nevezetesen az, hogy a MKP pártépítő és politikai tömegmunkája nemcsak párttörténeti probléma, hanem az 1945 — 1947 közötti periódus központi, politikai, történeti kérdése is. A párttörténet tehát a legteljesebben összefonódik a nemzeti történet egész menetével. Annyira, hogy igen nehéz meghúzni a határvonalait. Úgy érzi, hogy a szerző is ez előtt a dilemma előtt állt. Az értekezés egyes fejezetei szinte már önálló tanulmányok, amelyek szétfeszítik a disszertáció kereteit. Máskor viszont indokolatlanul kierekeszti fontos történeti kérdések vizsgálatát. így kiesnek — részben önkényes szelekció útján — a gazdasági és politikai történetnek a témához kapcsolódó kérdései. E tartózkodásban odáig megy a szerző, hogy egyál-