Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899

KRÓNIKA 917 értelmű volt, addig ez a Monarchiánál csak bizonyos korlátozásokkal állapítható meg. Józsa Sándor érdeme, hogy a Monarchia kína-politikájának mozgató rugóit és kialakulását a mai magyar történettudomány színvonalán feltárta, s munkája úttörő jellegénél fogva újkori történetünk egyik homályos pontjára igyekezett világosságot deríteni. A kínai boxerfelkelés az újkori egyetemes történelem azon rengései közé tartozott, amelyek Lenin szerint is az ebben az időben születő imperializmus véres világrajöttét hirdették. A felkelés egyben az imperialista nagyhatalmak olyan hadmozdulatait váltotta ki, amelyek a későbbi imperialista blokkok végleges kialakítása irányában hatottak. Az imperializmus első megnyilvánulásainak részletes ábrázolása vagy jellemzése azonban sajnálatos módon hiányzik a disszertációból. Ez a munka egyik legfőbb hiányossága. Ebből következően az ábrázolt események hátterének megrajzolása is elnagyolt, különösen kitűnik ez, ha a német imperializmus jellemzéséről van szó. A szerző nem foglalkozik az annyira fontos Kiau-Csau „bérbevételével" kapcsolatos, 1897-ben megkötött szerződéssel, noha, mint ismeretes, a német imperializmus itt megnyilvánuló agresszivitása nem kis mértékben hatott egyrészt az imperialista hatalmak érdekszférapolitikájának kialakulására, másrészt a kínai népi mozgalmak idegenellenes élének kibontakozására. A német imperializmus politikája meghatározó jellegű volt a Monarchia Kína-politikájára. A Monarchia részéről történt bekapcsolódás a boxerfelkelés loverésébe egy véres agressziós tüntetésben való csatlósi részvétel volt. A Monarchiának semilyen gazdasági érdeke nem kívánta a „Kína-politikát". A Kína iránti közömbösség a gazdasági fejletlenségből fakadt, és nem a gyarmatosító politikának szólt. A disszertáció IV. fejezete a boxerfelkelés jellemzését tartalmazza olyan színvonalon, amely bármely marxista történész dicséretére válnék. Mindent egybevetve, Gonda Imre Józsa Sándor kandidátusi disszertációját színvonalas és érdekes tudományos munkának értékelte, amely gyarapítja magyar marxista történettudományunk sokrétűségét és színességót, ós kérte a Bírálóbizottságot, fogadja el a disszertációt. Józsa Sándor opponensei elhangzott bírálatára válaszolva hangsúlyozta, hogy munkája fő céljának nem a tárgyalt korszak és ezen belül a boxer-felkelés időszakának nemzetközi politikai háttere és a kínai császárság haláltusája drámai folyamatának ábrázolását tekintette, hanem főleg arra törekedett, hogy az ebben a történelmi folyamatban epizódszerepet játszó Osztrák-Magyar Monarchiára irányítsa a reflektorfényt. A nemzetközi összefüggések széleskörű feltárására többek között azért nem tartott igényt, mert a jelzett kérdéskomplexummal számos, hazai kiadásban is megjelent, nagyigényű munka részletesen foglalkozik. Kétségtelen azonban, hogy a német imperializmus távolkeleti agresszív politikájának bővebb elemzése jobban érthetővé tette volna a Monarchia Kína-ellenes politikáját s annak csatlós jellegét. Ami W. Walternek a Die Neue Zeitben kifejtett és Gonda Imre által egyetértőleg idézett azon nézetét illeti, hogy ti. Németország 1897-es Csiau-csoui akciójának semmiféle jelentősége nem volt a Kínával kapcsolatos német gazdasági érdekek szempont jából, Józsa Sándor erősen vitatta. Németország ugyanis- Csiaucsoui erőszakkal megszerzett bázisára támaszkodva csaknem az egész Santung tartományt félgyarmattá tette. 1897-től pedig oly erőszakossággal látott hozzá kínai pozíciójának rohamos kiszélesítéséhez, hogy a Santungban elkövetett brutalitások nagymértékben közrejátszottak a boxerfelkelés kirobbanásához, sőt az sem véletlen, hogy a felkelés tűzfészke éppen Santungban volt. Gonda Imre hiányolta a boxer felkelés magyar politikai visszhangjának elemzését. Jelölt úgy vélte, hogy opponense egy kicsit többet kívánt, mint ami visszhang a valóságban volt. Abban viszont elismerte opponense igazát, hogy dolgozatában nem tért ki a felkelés ausztriai reflexiójára. Megítélése szerint nemcsak az osztrák, hanem csehszlovák, délszláv vagy a nagyhatalmak, elsősorban Németország viszonylatában is meg kell vizsgálni akérdést. Csongor Barnabás véleményét elfogadva megjegyezte, hogy a pekingi követségi negyed ostromával kapcsolatban felhozott kifogása jogos, mert a dolgozatban nem adta kellő magyarázatát a maroknyi imperialista védősereg két hónapos sikeres harcának a számbelileg fölényben levő felkelőkkel szemben. Ennek oka a kínai császári udvar kétkulacsos politikájában keresendő: miután a felkelőktől éppúgy félt, mint az idegenektől, mindig az ellen fordult', amelyiknek pillanatnyi fölülkerekedésétől tartott. A Bírálóbizottság, kiemelve a munka újszerű, tudományos eredményeit, elismerve annak líttörő jellegét, javaslatot tett a TMB-nak, hogy Józsa Sándor részére a történettudományok kandidátusa fokozatot ítélje oda.