Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 899

918 KRÓNIKA III Ságvári Agnes „A Magyar Kommunista Párt pártépítő és politikai tömegmunkája Budapesten (1945—1947)" c. értekezésében a forradalmi munkásmozgalom és a Magyar Kommunista Párt 1947. évi tevékenységének néhány fontos kérdésével foglalkozott. Ezek a kérdések a fővárosi kommunista mozgalom tömegmunkájának fő területeit érintik, és következtetései az azokból levonható elvi tanulságokat vázolják. A vizsgálat módszerének középpontjában az a kölcsönhatás áll, amely a dolgozó osztályok tudatában végbemenő politikai erjedés és a párt ideológiai, politikai arculatának alakulása között érvényesült. Aktuális mondanivalója, hogy a tárgyalt időszak sajátosságai a későbbi évek társadalmi életében is éreztették hatásukat és meghatározó jelentőségűek lettek a MSZMP mai munkastílusának kialakulásában és elterjedésében. A MSZMP Párttörténeti Intézetében őrzött korabeli iratok, a nagyszámú sajtó-és propagandatermék és az eddig kevésbé kiaknázott visszaemlékezések gazdag anyagát felhasználó értekezés négy fő részre oszlik. A disszertáció első részében az 1946 januártól 1945 májusig eltelt öt hónap legfontosabb kérdéseit tárgyalja a szerző. Mint ismeretes,' az az időszak az illegalitásról a legálisra való áttérés kemény feladatait állította a kommunisták elé. A szervezési feladatok mellett országos jelentőségű gyors döntésre váró gazdasági intézkedések felelőssége hárult a kommunistákra. Ez meggyorsította az új munkastílus kialakulását, sikerét pedig az biztosította, hogy a budapesti pártvezetés szakított a pártszervezés elveiben és gyakorlatában érvényesülő szektás korlátozottsággal. A mozgalom, melynek folyamatossága az elmúlt nehéz évtizedek alatt megmaradt, a párt káderei számára lehetővé tette, hogy lépést tartsanak a politikai élet fordulataival. Ennek volt köszönhető a szociáldemokrata baloldallal való egészséges kapcsolat is. A felszabadulás nagy erővel indította el a pártszervezés munkáját. A párt alapító tagjai mögé tömegesen sorakoztak fel az új tagok, akik elsősorban a munkásosztály fiaiból rekruiálódtak. A pártszervezés feladataival az 1945. január 19 — 23-i központi vezetőségi ülés foglalkozott. A szervezés főformájának a területi elvet jelölte meg, ós a szélesebbkörű tagfelvételt szorgalmazta. Ennek eredményeképpen az 1276 illegális fővárosi és környéki kommunisták száma májusig 26 000 főre emelkedett. A szervezetileg megerősödött Kommunista Párt a közvetlen pártfeladatok ellátása mellett a politikai-gazdasági élet szinte minden területét átfogta. Az élelmezés, a szociális ügyek, a termelés ós az államigazgatás roppant feladatai a kommunisták vállára nehezedtek. A párt különösen szívós harcot folytatott a helyi hatalmi szervek osztálytartalmának kialakításáért. Az új demokratikus rendőrség, mely a reakció támadásának középpontjában állt, a kommunisták áldozatos harca nyomán a kialakuló demokratikus élet hatékony fegyveres testületévé vált. Kevésbé egyértelműen alakult a Budapesti Nemzeti Bizottság helyzete. Az 1945. január 21-én alakult fővárosi Nemzeti Bizottság eleinte országos kormányzati teendőket is ellátott, támogatta a kormány/"forradalmi balszárnyát, szerepet vállalt a nópbíróságok megalakításában, az igazolási eljárások megkezdésében. Később, 1945 nyarától tevékenysége a közigazgatás talpraállításával, a népi szervek hatalmi szerepét lebecsülő nézetek eluralkodásával és a koalíciós pártok differenciálódásával mindjobban elsatnyult. Míg a nemzeti bizottságok jelentősége egyre inkább elhalványult, az üzemi bizottságok mozgalma, a munkásellenőrzést megvalósító tömegmozgalom fejlődésének sikere meggyorsult. Az üzemi bizottságok jórésze helyi kezdeményezésből alakult kommunisták, régi szervezett munkások és hozzájuk közelálló értelmiségiek közreműködésével. A párt Központi Vezetősége felismerte az üzemi bizottságokban rejlő forradalmi lehetőségeket. Az 1945 februári és júniusi kormányrendeletek a reakció és kapitálisták elleni harc fontos fegyverei voltak. A rövid öthónapos szakasz politikai és gazdasági eredményei elsősorban annak voltak köszönhetők, hogy az adott szakaszban a kommunista párt élcsapat-jellege töretlenül érvényesült. A disszertáció második részében a szerző részletesen foglalkozott az 1945. május 20 —21-én tartott I. országos pártértekezlettel, s az ott született határozatok nyomán érvényesülő politikai, gazdasági feladatok megoldásának sikereivel. A magyar demokrácia fejlődésének ezen új szakasza az 1945. évi november 4-i választásokkal zárható le. Az 1945. május 20-án megnyílt I. Országos Pártértekezlet a „Harc az újjáépítésért" fő jelszót hirdette meg, s ezzel az újjáépítést kiemelte a szűk gazdasági értelmezésből és a politikai élet központi kérdésévé tette, utalván arra, hogy a nemzeti program a munkásosztálynak is legsajátabb érdeke. A program megvalósításának sikere feltételezte a szövetségi politika helyes értelmezését. A konferencia nyomán azonban — főleg a fő-