Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
KÜZDELEM A TEKVGAZDASAGÉIÎT 91 kénytelen foglalkozni. A kinevezések elhúzódása annál is súlyosabb volt, mivel így mód nyílt arra, hogy a bankok vagyonuk egy részét külföldre tolják át, a burzsoázia kivonja vagyonát az üzletekből, tehát a gazdasági életet megkárosítsa. A kommunista párt ezért javasolta, legalább a három nagybankhoz nevezzenek ki sürgősen miniszteri biztosokat. A kisgazdapárt azonban ehhez nem járult hozzá, azzal érvelvén, hogy e tekintetben sem tudtak megegyezni. A kérdés lényege ugyanis az volt, hogy bár formailag a három nagybankot együttesen kezelték, mégis — a gazdasági befolyás, vagyon, jelentőség, az érdekkörükbe tartozó iparvállalatok száma tekintetében — igen nagy különbség volt a Kereskedelmi Bank és Hitelbank, ill. a Leszámítoló és Pénzváltó Bank között. A két munkáspárt javaslata szerint figyelembe i kellett venni, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ elnöke kisgazdapárti, tehát a Hitelbank miniszteri biztosa szociáldemokratapárti, a ! Kereskedelmi Bank miniszteri biztosa kommunistapárti legyen. A gazdasági i pozíciókért folyó harc — bár a legtöbb esetben mint a koalíciós pártok közötti személyi pozícióharc jelentkezett a politikai élet felszínén — valójában a I hatalomért folyó harc szerves részét képezte. A népi demokrácia sajátos viszonyai közepette, midőn a munkásosztály részese volt a hatalomnak, a ( proletárdiktatúra megteremtésének egyik eszköze éppen az volt, hogy a i kommunista párt államhatalmi pozícióit a kormányon és az államapparátuson k belül kiterjesztik. A hatalomért — burzsoá- vagy proletárhatalomért — folyó I harc az élet minden területére kisugárzott; egy-egy államhatalmi funkció I vagy gazdasági pozíció betöltésének nemcsak és nem elsősorban személyi I vonatkozásai voltak. Mindezek politikai értelmet nyertek, s ennyiben az f osztályharc, a hatalomért folytatott harc szerves részét képezték. A kommunista párt ezért tartotta szükségesnek, hogy a pozíciókért folyó személyi harcoknál gondosan ügyeljen arra, hogy a lehetőség szerint minél több olyan személy kerüljön a gazdasági élet élére, akiknek tisztségét a hatalomért folyó harc emeltyűiként is fel lehet használni. A kisgazdapárt szintén látta a kérdés ' politikai vonatkozásait, s ezért a Hitelbankot szerette volna megkapni. Ez i rendkívül veszélyes helyzetet idézett volna elő, hiszen így éppen a két legjelentősebb gazdasági központ ellenőrzése válhatott volna bizonytalanná, j A Hitelbank miniszteri biztosa, a szociáldemokrata Földes István, és a két ' helyettes (köztük Szántó Dénes, kommunista) személyében sikerült megállapodni; a Kereskedelmi Bank vonatkozásában (Bauer László, kommunista) a kisgazdapárt ellenvéleménye folytán nem történt végleges megállapodás; hasonlóan nem került döntésre a Leszámítoló Bank ügye sem, melyet a kisgazdapárt nem volt hajlandó elfogadni, s ehhez próbálta a parasztpárt támogatását is megnyerni.106 Tekintettel arra, hogy a szociáldemokraták is igyekeztek a második kategóriájú bankok legfontosabbikát megszerezni, újabb hét telt el, míg megszületett a végleges döntés. A kisgazdapárt deferált ugyan a Kereskedelmi Bank kérdéséhen, viszont megkapta a Leszámítoló Bank mellé a negyedik legnagyobb hitelintézetet, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárt. Szociáldemokrata miniszteri biztos került a Hitelbankhoz és a Községi Takarékpénztárhoz; a parasztpárt küldöttei a Dunavölgyi Bankot és az Angol—Magyar Bankot kapták meg, s végül, a kommunista párt jelölte ki a Kereskedelmi Bank és a Belvárosi Takarékpénztár miniszteri biztosát, a Hitelbankhoz, a Leszámítoló Bankhoz és a Dunavölgyi Bankhoz 106 Uo. 2/9. 13. d. 1947. jún. 13-i pártközi értekezlet.
