Századok – 1963

Történeti irodalom - Nicola; Ottokar: Il commune di Firenze alla fine del Dugento (Ism. Hatos Géza) 893

894 TÖRTÉNETI IRODALOM különösen bonyolult lényegébe. Miután a gazdasági és társadalmi háttér pontos megrajzolása hiányos, elmarad a lényeg tömör megvilágítása is. A korszak egyik főbb problémáját, a guelfek és ghibellinek ellentétét, majd a fehérek és feketék feltűnését, nem lehet, pusztán politikai kérdésként felfogni. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása pedig sokszor segítette volna a prioratus intézménye lényegének meghatározását, mely az uralomból egyre jobban kiszoruló feudális erők és az azt még teljesen átvenni nem tudó polgári csoportok kompromisszuma volt. Az idők folyamán a guelf és ghibellin párt viszonya is átalakult. Erre jó fényt vet IV. Kelemen levele (Martenè—Durand „Thesaurus Anecdotarum" Paris. 1717. II. col. p. 613., 615.). E viszony alakulása hatással volt Firenze egész politikai életére. Nehézséget jelent, hogy a krónikák nem határozzák meg pontosan a „nobili", „popolani" stb. kifejezések értelmét. A családnevekből nem lehet pontos következtéseket levonni. Egy-egy párt elnevezése is sokszor csak politikai jelszó volt Firenzében és igen ritkán takart pontos társadalmi hovatartozást. Ezenkívül a guelf és ghibellin párt társadalmi bázisa is gyakran változott és így az elnevezés értelme is. Helyes a szerzőnek az az álláspont ja, hogy a guelf párt kapitányai igen nagy befolyással voltak számos firenzei egyesületre, s a gazdasági életben jelentős helyet foglaltak el. A korabeli bemutatott anyagból jól figyelemmel lehet kísérni a kereskedelem és bankügyletek élénkségét és nyomon követni a kereskedő világban a guelfesedési folyamatot. Ezt a szerző igen jól mutatja be a szereplő vezető személyek neveit tartalmazó okmányokból. Jól nyomon követhető a nagy firenzei családok pályafutása is. Ez az az időszak, amelyben nagy részük megalapozta vagyonát. Ugyanakkor ott látjuk őket a priorok között is. 1282 —1292-ig a közölt adatok alapján a priorok egynegyedét a Girolami és Becchenugi ház adták. A szereplő családok vagyoni helyzetére nézve a Libro dei danni dati-t idézi. Az itt szereplő 600—1700 libre közötti összegek igen jelentősek, különösen ha összevetjük őket Vülaninak a hozományok nagyságát közlő adataival (VI. 69). E családok uralmával kapcsolatban azonban nem találjuk helytállónak a szerző azon megállapítását, hogy az oligarclükus jellegű volt (78. 1.). A XII —XIII. század fordulóján ez a kifejezés nem alkalmazható a kereskedő-és bankárcsaládok firenzei kormányzására. Az egész kormányzási formára inkább az jellemző, hogy az Európában meglevő hűbéri függést itt egy sajátos gazdasági függés helyettesítette, mely legfeljebb a cliensi viszonyhoz hasonlítható, de csak külsőlegesen. A szerző elmulasztotta Villani és Compagni munkáinak megfelelő újraértékelését és ezért számára az egész kérdéscsoport „il segreto della storia fiorentina" marad (87. 1.). Nem segíti ki a Gherardi-féle okmánygyűjteményre való támaszkodás sem, mert, mint írja „il valore storico della Consulte e bene diverso" (94. 1.). A magnati kifejezés értelmét a latin magnas szóval hozza összefüggésbe Salvemini nyomán. A priorok kormányzatát tárgyaló fejezetben az értékelésnél jól használja fel Compagni (I. 5) megállapítását, mely szerint a priorok kormányzata nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nemcsak mint, kormányzati forma, hanem mint a város békéjének biztosítéka sem. Pedig az 1285 — 1292 közötti időszakban igen fontos feladatokat kellett volna megoldania. Ezeket az éveket külpolitikai nehézségek, diplomáciai bonyodalmak jellemezték, sőt nem hiányoztak a katonai cselekmények sem. Az említett időszakban csak az 1284-es év volt nyugodt. Különben a többi évre az Anjou-ház súlyos helyzete és a toscanai ghibellinek fokozott tevékenysége nyomta rá bélyegét. Az 1285 —1292-es időszakra igen fontos pénzügyi műveletek is estek, miután az állandóan felélénkülő harcok nagy összegeket emésztettek fel. A középpontja az eseményeknek a Pisa elleni hadjárat volt. A szerző Firenzének ezt az igazán nem könnyen áttekinthető időszakát igen pontosan és részletesen ismerteti, főleg Gherardi kiadványára támaszkodva. Helyes lett volna nagyobb részletességgel és összefüggéseiben bemutatni a pápai udvar szerepét. Az idézett okmányok erre nem elégségesek (Consulte I. 234 — 35, 235. 1.). Ami а pisai háború okait illeti, úgy tűnik néha, mintha az felvillanna a szerző előtt, de a részletes kifejtés elmarad. A háború Firenze győzelmével ért véget, megerősítette helyzetét Toscanaban, megszilárdította befolyását Pisára. Sajnos az egész küzdelem beállítása Firenze és egész ItáUa fejlődésmenetébe elmaradt. Ehelyett igen érdekes adatokat találhatunk a munkában a firenzei hadvezetésre vonatkozóan. A háborús kiadások következtében 1289-ben sor került a közösség pénzügyeinek megreformálására. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a pénzügyi igazgatás, a törvényhozás és az intézmények bemutatásával még nem lehet pontos képet adni egy társadalom vagy közösség szerkezetére és belső felépítésére vonatkozóan. Ezek pedig igen fontosak lennének, mert enélkül nehezen magyarázhatóak az 1293—1294-es népmozgalmak. Lényegében véve arról a mozgalomról van szó, mely az ún. Igazságszolgáltatási Szabályzatok létrehozását idézte elő. A mozgalom vezetője Giano della Bella „un grande e potente cittadino" (Compagni I. 11. 1.), akinek nem tetszettek azok az igazságtalanságok, melyeket a neme-