Századok – 1963
Történeti irodalom - Jelavich; Charles: Tsarist Russia and Balkan Nationalism (Ism. Niederhauser Emil) 891
891 TÖRTÉNETI IKODALOM összehasonlító fejezet kíséretében. A továbbiakban az USA, a Német Szövetségi Köztársaság, Svájc és a föderalizmust a Nemzetközösségre is visszatekintve összegező tárgyalás kap egy-egy fejezetet. Franciaország (a IV. ós V. Köztársaság), Skandinávia és Olaszország alkotmánya még szélesebb összefoglalásra vezet. Ezt követi a szocialista államelmélet általában és a Szovjetuniót különösen ismertető egy-egy fejezet. A zárófejezetre csak a kétféle megoldásnak a szocialista alkotmányt elítélő összehasonlítása marad. Az egyes országok intézményeit a szerző következetesen ugyanabban a rendben tekinti át. Először az alkotmány kialakulását mondja el, és általánosságban jellemzi. Ezután a végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalom szerveit írja le. Végül „General" alcímmel bemutatja a politikai élet tényezőit, működését ós várható fejlődését. Ezek a részek a legérdekesebbek, és egyben a legvitathatóbbak is. Nincs mód arra, hogy az egyes államokkal kapcsolatos megjegyzéseit ismertessük, de néhány megjegyzése figyelmet érdemel. A Dél-Afrikai Uniót a vüág egyetlen olyan áüamának mondja, amely bevallottan egyik fajnak a másik fölötti uralmát teszi intézményessé. Elveti azt a — magában sem nagyon megtisztelő — hasonlatot, mely szerint az apartheid a IX — X. századi , Angliához, az angolok és dánok terület és intézmények szerinti elkülönítéséhez mérhető. A fekete munkaerő kihasználása és sok más ok miatt a dél-afrikai rendszer inkább faji uralom, mint elkülönítés. Megfigyeli, hogy a színesbőrűek elnyomása a fehér lakosság alkotmányos jogait is csorbítja. Nagy elismeréssel szól India alkotmányos törekvéseiről: „demokratikus eszközökkel egyszerre igyekeznek végrehajtani az ipari forradalmat és , egy mérsékelten szocialista jellegű társadalmi forradalmat" (69.1.). Meglátja az erőszakos egyesítésre törekvő Német Szövetségi Köztársaság veszélyességét, és felismeri De Gaulle alkotmányának napoleoni jellegét. Az elnöknek nagyobb a hatalma — írja—, mintakármelyik angol uralkodónak a Tudorok idejében. Kritikusan szemléli a többi tárgyalt alkotmányokat is, de teljesen elutasító a szovjet alkotmánnyal szemben. Nem is az intézmények bemutatása eshetik itt kifogás alá, hanem inkább a hozzájuk fűzött következtetések, sőt próféciák. A bonyolult kérdéseknek egyszerű formulákba való foglalása itt a legveszélyesebb a munka tudományossága szempontjából. Ezért az alapos és élvezetes munka éppen • kicsengésében tévedésbe ejti az olvasót. Az irányt az „osztálynélküli társadalom" kifejezésnek e polgári munkában való feltűnése jelzi (35. 1.), s egyebek között az a (jegyzet-1 bon említett) tény is, hogy a dominiumok ma már nem fogadják el ezt a nevet, ezért Kanada, Ausztrália stb. „The Queens Realms" cím alatt kerülnek tárgyalásra. Realm annyi mint regnum, a Commonwealthne.k, azaz communilasnak. elkeresztelt birodalom államjogi keretében. Az a történelmi folyamat, amelynek egy pillanatát Stewart elegáns munkája rögzítette, meg nem állítható. Iránya pedig — jóslatai dacára is — a szocializmus győzelmes előretörését, a gyarmattartó birodalmak felbomlását mutatja. BÓNTS GYÖRGY CHARLES JELAVICH: TSARIST RUSSIA AND BALKAN NATIONALISM. RUSSIAN INFLUENCE IN THE INTERNAL AFFAIRS OF BULGARIA AND SERBIA, 1879—1886 (Berkeley and Los Angeles, University of California Press. 1958. X, (4), 304 1.) CÁRI OROSZORSZÁG ÉS BALKÁNI NACIONALIZMUS. OROSZ BEFOLYÁS BULGÁRIA ÉS SZERBIA BELÜGYEIBE 1879-1886 1877 — 78-ban Oroszország kétszázezer ember véráldozatával szabadítja fel a bolgár népet, megteremti számára a San Stefano-i békében Nagy-Bulgáriát, és csak a nagyhatalmak nyomásának engedve nyugszik bele a bolgárnak szánt terület szétdarabolásába. 1879-ben a kor egyik legliberálisabb alkotmányát szavaztatja meg a bolgár nemzetgyűléssel, az európai diplomácia Bulgáriát úgy könyveli el, mint Oroszország befolyási övezetébe eső államot. És mégis, amikor 1885-ben a Bolgár Fejedelemség egyesül Kelet-Ruméliával és ezzel legalább részben megvalósítja azt, amit Oroszország 1878-ban kívánt, éppen az orosz kormányzat részéről ütközik a legmerevebb ellenállásba, és egy évvel később, 1886-ban (mindössze nyolc évvel a felszabadító háború nagy élményei és közös áldozatai után !) Oroszország és Bulgária közt megszakad a diplomáciai viszony, a két kormány közt éveken keresztül nincs többé kapcsolat, csak az 1890-es 10 Századok 1968/4
