Századok – 1963

Történeti irodalom - Stewart; Michael: Modern Forms of Government (Ism. Bónis György) 890

890 TÖRTÉNETI IRODALOM új uralkodó osztállyal szemben már nem tudott érvényesülni, hiszen elsősorban, forma szerint a hivatalos keresztény egyház ellen irányuló tanítás volt. Ez a megindokolás azonban nem ad megnyugtató választ arra a kérdésre, miért tűnt el a bogomilizmus a török uralom idején. A címnek megfelelően a szerző csak a bulgáriai fejlődést kíséri gondosan figyelemmel, így a mozgalom nyugat-európai hatásával és jelentkezésével csak röviden foglalkozik. Angelov alapjában véve igen pozitívan értékeli a mozgalmat. Hangsúlyozza, igen helyesen, hogy ez vallási mozgalom, amely a tömegek tudatában mint vallás jelentkezett, és ebből a szempontból is kell megítélni tömeghatását. Ugyanakkor élesen antifeudális társadalmi elmélet is, amely bizonyos körülmények közt a feudális rendszer elleni harcra tudja mozgósítani a tömegeket, ezért is üldözték olyan kegyetlenül. És végül igen jelentős haladó szerepe volt a kultúra fejlődésében, hiszen a bogomil tanítások terjesztésére sok apokrif bibUai elbeszélés és egyéb írásban is fennmaradt irodalmi alkotás született meg. A szerző általános értékelésével egyet lehet érteni. Véleményünk szerint azonban 1 túlságosan pozitívnak látja a bogomilok szerepót az ország függetlenségéért vívott harcokban. Ezért van az, hogy még olyan esetekben is, amikor erre a források nem mondanak semmit, feltételezi a bogomilok részvételét a függetlenség megvédéséért vagy kivívásáért folyó küzdelmekben (mint pl. a nyugati bolgár cárság idején a X—XI. század fordulóján, vagy a Bizánc elleni 1185. évi felkelés idején). Som általában a parasztmoz- < galmak ideológiájában, sem különösen a bogomil ideológiai rendszerben nem játszik az állami függetlenség ilyen alapvető szerepet (a bogomiloknál éppen az egész tanításból következőleg egyáltalában fel sem vetődik a kérdés), tehát mesterkélt dolognak látszik a bogomilokban mindenképpen a bolgár nemzeti függetlenség elszánt harcosait látni. Ez az értékelésben mutatkozó túlzás persze nem változtat azon, hogy Angelov munkája a bulgáriai eretnek mozgalom történetének egyik legrészletesebb, egyúttal , marxista szemléletű feldolgozása, amely a mozgalom ideológiáját és fejlődését bolgár területen a teljes forrásanyag felhasználásával tisztázta. NIEDERHAUSER EMIL ' MICHAEL STEWART: MODERN FORMS OF GOVERNMENT. A COMPARATIVE STUDY (London, George Allen & Unwin Ltd. 1959. 284 1. Minerva Series of Students' Handbooks No. 4.) A KORMÁNYZÁS MODERN FORMÁI. ÖSSZEHASONLÍTÓ TANULMÁNY Stewart könyve egyetemi tankönyv, melynek tárgyát nehéz a mi tanulmányi rendünkbe beilleszteni. Első pillantásra összehasonlító alkotmányjognak látszik, erre utal címe is, mely a mai kormányformák áttekintését ígéri. De alaposabb megvizsgálás után kiderül, hogy inkább annak a tudományágnak körébe tartozik, melyet régebben „politika" néven ismertünk, s azóta az állam- és jogelméletbe szívódott fel. Amellett politikai könyv ez a szó köznapi értelmében is; nemcsak azért, mert szerzője parlamenti képviselő, hanem azért is, mert a kormányformákat úgy mutatja be, „hogy ezek a formák az (illető) ország politikai életének részeiként mutatkozzanak meg" (21. 1.). Mindamellett nem érdektelen tanulmány ez a történész számára sem. A bemutatott alkotmányok és politikai rendszerek annak a történelmi folyamatnak termékei ós alakítói, amelyben élünk; az angol műszóval current historij, a jelenkori történelem filmjét egy adott pillanatban megállítja a szerző, de kitekint az előzményekre és a várható fejleményekre is. Ha csak arra gondolunk, hogy mennyit változtak a kormányzati intézmények az 1947-ben kollektív munkával készült hasonló összefoglalás óta (Change and Crisis in European Government, ed. by James Kerr Pollock, New York, ismertettük a Jogászegyleti Szemle 1948. évf. 205 — 207. lapján), vagy arra, hogy csak a könyv megjelenése (1959) óta mi minden történt a világban ezen a téren, akkor nem fogunk habozni Stewart munkáját is besorolni a legújabbkori történész segédeszközei közé. A könyv bevezető fejezete után az Egyesült Királyság és a Brit Nemzetközösség intézményei állanak az első helyen, az egyes dominiumok és köztársaságok intézményeit