Századok – 1963

Történeti irodalom - Niederhauser Emil: A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában (Ism. Katus László) 880

880 TÖRTÉNETI IRODALOM jegyzetírónak nincs jártassága az egyházi terminológiában. Mindenesetre lerontja az antiklerikális felvilágosítás hitelét, hogy a felvilágosító az egyházi tudnivalókban maga is felvilágosításra szorul. LUKÁCSY SÁNDOR NIEDERHAUSER EMIL; A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS KELET-EURÓPÁBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1962. 353 1.) A nemzetközi történettudományban ma már többé-kevésbé közismert és elfogadott az a tény, hogy Kelet-Európa népeit a közép- és újkorban a szokványos történeti kapcsolatokon és nemzetközi érintkezésen túlmenő szorosabb szálak is egymáshoz fűzték: a belső történeti fejlődés lényegében azonos feltételei, körülményei és tendenciái, valamint a gazdasági, társadalmi és politikai élet azonos jellegű szerkezete. A feudalizmus és kapitalizmus fejlődésének általános törvényszerűségei e népeknél sajátos feltételek között, a ,,klasszikus"-nak nevezett nyugat-európai fejlődéstől eltérő módon érvényesültek. Az Elbától keletre élő népek közép- és újkori történetében számos olyan közös speciális vonást és helyi törvényszerűséget figyelhetünk meg, amelyek elkülönítik e területeket Nyugat- és Dél-Európától, s különálló helyet jelölnek ki számukra az európai fejlődés egészében. Ezt a tényt a történészek már idestova egy évszázada sejtik vagy ismerik, de a legutóbbi évekig nem igen jutottak túl a kelet-európai népek közös történeti út jának legszembetűnőbb sajátságaira való utaláson és néhány általános megállapításon. Ez a felismerés nem is annyira a szorosan vett tudományos igényű történetírásban, mint inkább a különféle politikai koncepciókban és rendezési tervekben érvényesült a két világháború között, a második világháború alatt és után. Az érdekelt országok történészei —- köztük a magyar kutatók is — csak a legutóbbi évtizedben kezdték gazdag és sokrétű tényanyag alapján, korszerű összehasonlító módszerekkel vizsgálni a kelet-európai fejlődés egyes fontosabb jelenségeit, hogy feltárják e szélesebb történeti tájnak — mint sajátos történeti fejlődés hordozójának — történetét, s ennek a nagyobb egésznek a kereteibe illesszék bele az egyes országok és népek történetének egyedi jelenségeit és folyamatait. Magyarországon az elmúlt két évben láttak napvilágot a kelet-európai összehasonlító történeti kutatások első jelentősebb, monográfikus eredményei. Ezek közé tartozik Niederhauser Emil könyve a kelet-európai jobbágyfelszabadításról. A választott téma igen alkalmas monográfikus mélységű összehasonlító kutatásokra. A jobbágyfelszabadítás ugyanis a kelet-európai országok újkori történetének egyik fontos csomópontja, amelyben a feudális és a kapitalista korszak valamennyi lényeges gazdasági, társadalmi és politikai problémájának szálai összefutnak. A tárgyalt probléma „gyökerei mélyen visszanyúlnak a kelet-európai országok múltjába, következményei pedig még hosszú évtizedekig, jóformán a közelmúltig éreztették hatásukat" (7. 1.). A szerzőnek így szűkebb témáján keresztül módjában állt rámutatni a kelet-európai fejlődés valamennyi fontosabb közös vonására ós sajátságára, amelyekkel egyébként néhány évvel ezelőtt egy összefoglaló jellegű cikkben már foglalkozott (Zur Frage der osteuropäischen Entwicklung. Studia Slavica IV. [1958] 359—371. 1.). A könyv egyúttal figyelemreméltó hozzájárulás az összehasonlító történeti kutatás módszerének kialakításához is. A szerző szigorúan induktív módszerrel járt el: gazdag tényanyag alapján külön-külön elemzi az egyes kelet-európai országok konkrét történeti folyamatát, s így állapítja meg azok közös vonásait. Rámutat a nyugatitól eltérő keleteurópai fejlődós helyi változataira: az általános törvényszerűségek milyen speciális alakban, konkrét helyi körülmények között, egyedi vonásokkal párosulva valósultak meg az egyes népek és országok történetében. A könyv a XVIII—XIX. századi kelet-európai társadalmi és államrendszer legfontosabb közös vonásainak bemutatásával kezdődik. A szerző kiindulópontja az a tény, hogy Európának az Elbától keletre az Uraiig, észak-déli irányban pedig a Balti tengertől a Fekete-tengerig és a Balkánig terjedő része „а XVI. század óta gazdasági és társadalmi fejlődésében olyan közös vonásokat mutat fel, hogy ezek indokolttá teszik az egész terület egységes szempontból való vizsgálatát " (9. 1.). A XV—XVI. század fordulója táján kialakult világpiaci munkamegosztásban az agrárjellegű Kelet-Európának az a szerep jutott, hogy az iparosodás és a polgári fejlődós