Századok – 1963
Történeti irodalom - Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után. 1686–1708 (Ism. Varga Endre) 876
TÖRTÉNETI IRODALOM 877 város ősi, a török hódítás előtt bírt szabadságainak visszaszerzésére. Szívós igyekezetük s a külső körülmények alakulása meg is hozta a kívánt eredményt: csaknem két évtizedes küzdelem után Buda és Pest régi szabad királyi városi rangját a velejáró összes kiváltságokkal együtt végül is visszakapta, majd a kamarai adminisztráció gyámkodásától s a Hofkammer főhatóságától is megszabadult. Tanácsaik így a magyar udvari kancellária s — a polgári jogszolgáltatás szempontjából — a tárnoki szék felsősége alá kerültek, büntető ügyekben pedig, a többi sz. kir. és bányavároshoz hasonlóan, Pest-Buda is megkapta a definitív hatályú (fellebbezhetetlen) vérhatalmú ítélkezés jogát. A fentiekben összefoglalt, a két város joghatóságának újjáéledését s hivatalszervezetüket ismertető fejezetek után a szerző rendkívül behatóan foglalkozik e városok s a felettük álló kamarai hatóságok bírósági gyakorlatában alkalmazásra került alaki és anyagi joggal. Az előbbi keretében — további szakaszokra tagolva — részletesen tárgyalja a büntető, a polgári peres, valamint a csőd- és hagyatéki eljárást. Mind itt, az eljárásjogi részeknél, mind a továbbiakban — az anyagi bünetőjog s a magánjog fejezeteiben — a szerző hatalmas anyagot tár fel, terjedelmében is elismerésre méltó s igen gondos levéltári kutatásokra támaszkodik. Az iratokból (főleg perekből) kivont s felhasznált nagyszámú adat életszerű közelségbe hozza a két város egykorú joggyakorlatát, sőt — a helyi vonatkozásokon túl — a feudáhskori jogszolgáltatásról általános képet ad. Az itt tárgyalt szervezet működésének elemzése más hasonló fórumok eljárásának tanulmányozásához is segítséget nyújt, s a különböző jogágazatok részletes feldolgozása a feudális jog egészének megismeréséhez szolgálhat forrásul. Mindez a munka alaposságát mutatja, ami nemcsak az adatok bőségén, de azok kiértékelésén s az anyag rendszerezésén is meglátszik, bár az utóbbi téren ily tárgyú műveknél — természetszerűleg — különös nehézségek merülnek fel. A feudális jog fejletlensége, a pontos definíciók hiánya s nem utolsó sorban az egykorú peres iratok gyakran hiányos és laza szövegezése a feltárt adatoknak a modern jogi kategóriák szerinti tárgyalását nem mindig engedi meg. Az anyag formába öntésének e nehézségeivel a szerzőnek is meg kellett birkóznia, s ezt — helyesen — a jog egykorú rendszerezésének felhasználásával oldja meg. Törekvése azonban, hogy a mai jogban felvetődő minél több kérdésre felvilágosítást adjon, s azt könnyen hozzáférhetővé tegye, munkájának — véleményünk szerint — túlzott tagolását eredményezi, ami az összegyűjtött adatok többszörös felhasználását vonja maga után. Egy-egy peres ügy ugyanis többféle szempontból szolgálhat illusztrációs példaként, s ennek megfelelően a különböző jogintézményekkel stb. foglalkozó fejezetrészekben ismételten szerepel is. Az utóbbi esetek csökkentése a szöveg elevenségét fokozná, s egy-egy per áttekinthetőségét segítené elő. E kérdés átvezet a peranyagnak — a szerző minden megállapítását konkrét ügyekre hivatkozva vonja le — a jogtörténet szempontjain kívül is figyelmet érdemlő érdekességéhez. A felhasznált polgári és büntető ügyek — mint a periratok általában — az egykorú életviszonyokba mély betekintést engednek, s így Buda és Pest újjáéledésének becses történeti forrásanyagát képezik. Az idézett esetek, valóban, tárgyuknál fogva, társadalmi vonatkozásaik miatt is, gyakran olyan érdeklődést keltenek, hogy a felhasználás szempontjai által megkívánt szűkszavú utalásnál bővebb idézetben kívántuk volna őket megismerni. Végül külön kell szólnunk a munka utolsó fejezetéről, mely „Az idegen jog uralma" címet viseli. A szerző már az előzőkben, a joganyag ismertetésénél sokszor rámutat, hogy Budának és Pestnek a bécsi udvari kamara s a budai kamarai adminisztráció felsőbírósága alá rendelése nemcsak az előbbieknek a magyar jogszolgáltatás köréből való kiszakítását, hanem az ország valaha első helyen állott két városában idegen jog meghonosítását is jelentette. Az említett adatokból levonható eredményeket — a kérdés társadalomtörténeti fontossága miatt — e fejezet újból összefoglalja, s bemutatja: hogyan hatol be, hogyan kerül uralkodó helyzetbe a kamarai befolyás révén a római jogra épült császári német jog s az osztrák jog Buda és Pest bírósági gyakorlatában. A római jog magyarországi recepciójának kérdése régen vitatott téma. Ma már tudjuk, hogy a római jog elterjedése és hatása a hazai jogfejlődésre a polgári korszak történészeinek megállapításainál sokkal jelentősebb volt. E befolyás pontosabb felméréséhez s a római jog beáramlása útjának és körülményeinek megismeréséhez Bónis kutatásai becses anyagot szolgáltatnak. Az értékes munkát — függelékként — Pest város 1697. évi jogkönyvtervezetének (latin nyelvű) szövege zárja le. A tervezet, melyet a tanács akkori jegyzője állított össze, a tárgyalt korszak társadalmi viszonyainak figyelmet érdemlő dokumentuma. A függeléket Tóth András adja közre, a gondos forráspublikáció s a kísérő szövegek az ő munkáját dicsérik. VARGA ENDRE 10*
