Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
854 LÜK ÁCS LAJOS nincs és a magyarországi valóságos politikai helyzetre érdemleges hatása nem lehet.'0 Ami Szabad György azon megállapítását illeti, hogy a „kutahiai alkotmány", „fontos szerepet játszott" „a nemzetiségek politikai vezetőivel folytatott tárgyalások során", merő feltételezés. Erről már azért sem lehetett szó, mert nem nyújtott elégséges alapot ahhoz, hogy akár 1861-ben, akár a következő évtizedben megértésre találjon a nemzetiségi vezető körökben.7 1 Úgyszintén az sem felel meg a tényeknek, hogy a kossuthi terv „fontos szerepet játszott" volna a „magyar politikai vezető réteggel" „folytatott tárgyalások során". Kossuth ugyan közölhette az otthoniakkal tervének alapgondolatait, de ennek érdemleges gyakorlati hatása nem volt. A magyar politikai vezetőréteg az 1861-es országgyűlésen ment a maga útján, és legfeljebb abban találkozott össze Kossuthtal nézetük, hogy egyaránt helytelenítették a nemzetiségek 1861-ben ismételten benyújtott petícióit autonóm területek létrehozására. Ezt különös nyomatókkal húzta alá Kossuth 1862-ben, mondván, hogy „az ország nyelvek szerinti feldarabolását" „hongyilkosságnak tartom", miként „az 1861-es országgyűlés".7 2 2. Mindezek nyomán felmerül a kérdés, hogy Kossuth mennyiben és milyen mértékben haladta túl 1848-as nemzetiségi nézeteit. Szabad György csak azt hajlandó elismerni, hogy Kossuth polit ikájának komoly gyengesége fakadt az agrárkérdésben vallott nézeteiből, és hogy e tekintetben lényegében megmaradt 1848-ban képviselt eszméi mellett . Ügy gondolom azonban, hogy mindez csak fél igazság. Sajnos a magyar történeti irodalom Kossuth emigrációs nemzetiségi politikáját még nem vizsgálta meg teljes tudományos alapossággal és részletekbemenő finomsággal, és jelentős történeti dokumentumok feltárása nélkül olyan következtetésekre jutott, melyek több vonatkozásban korrigálásra szorulnak.7 3 Kétségtelen tény, hogy kitartó feltáró munkára van szükség, hogy az új anyagok birtokában új következtetésekre jussunk. Annyit azonban már ma is teljes határozottsággal megállapíthatunk, hogy Kossuth nemzetiségi programjainak idealizálásához vezet, ha nem vesszük kellőképpen figyelembe azt a mélyreható valóságos nemzetiségi politikát, ami 1848 —49-ben hosszú időre eldöntötte a kérdéseket. Az 1848-49-es tényleges ós a társadalmi harcok valóságában megnyilvánuló és milliók életét befolyásoló nemzetiségi politika alapos mérlegelése nélkül az emigráns nemzetiségi tervek szinte légüres térben mozognak és aligha értékelhetők reálisan. Mert gyökeresen más a társadalmi küzdelmek viharában gyakorlatban cselekedni, tenni ós a néptömegek keserű tapasztalatain keresztül érvényre juttatni a nemzetiségi politikát, és megint más a hazai valóságos körülményektől elszakadva, íróasztal mellől javaslatokat tenni, ígéreteket kilátásba he-Kossuth felelevenített alkotmáDy ter vére többek között egy erdélyi nemzetiségi politikus is felelt, Popiu Ilarianu 1861-ben „Independinfa constufionale a Transilvaniei" című, Erdély alkotmányos függetlenségéről szóló röpiratában, ami utóbb 1868. nov. 10-én a Románul című bukaresti lapban is napvilágot látott. Ebben részletes elemzését adta a kossuthi tervnek, és azt visszautasítja. Az egykorú román nemzetiségi álláspontról Buda Sándor küldött jelentéseket Kossuthhoz (O. L. Kossuth-gyűjtemény. I. 1860—61); vö. Koós Ferenc : Életem év emlékeim I—II. köt. Brassó. 1890. II. köt. 362. és kk. 1. " A nemzetiségek egykorú követeléseit és ennek alapján mutatkozó megegyezési készségüket jelzi az erdélyi románság 1861 januárjában Nagyszebenben tartott nemzeti kongresszusa és ugyanezen év februárjában Gyulafehérvárott tartott értekezlete. A szerb követeléseket a karlócai szerb nemzeti kongresszus 1861 áprilisában, a szlovákok igényeit az ugyanezen évben tartott turócszentmártoni szlovák nemzeti gyűlés fogalmazta meg. A nemzetiségek széleskörű politikai és kulturális jogok biztosítása mellett területi önkormányzatot és nemzeti elismerést igényeltek. (Vö. Kemény G. Gábor : A magyar nemzetiségi kérdés története. I. rész. A nemzetiségi kérdés a törvények és tervezetek tükrében. 1790—1918. Bpest. 1947. 51. és kk. 1.; vö. Jancsó B. : Szabadságharcunk és a dákó-román törekvések. 255. és kk. 1.) " 0. L. Kossuth-gyűjtemény. I. 4044 c. 73 A dualizmus korában a függetlenségi pártkörökből sugalmazott romantikus leírások Kossuthról és annak emigrációs munkásságáról logikus ellenhatást keltettek. A pártcélokat szolgáló „Kossuth-kultusz" joggal váltotta ki a szocialista munkásmozgalom bírálatát, de Szabó Ervin ismeretes munkásságán kívül érdemleges tudományos ellenhatás az első világháború előtt nem mutatkozott. A Horthy-korszakban ugyan nem egy tudományos értékű publikáció született, de a hivatalos történeti irányzatok által megformált Kossuth-kép számos vonatkozásban egyoldalú, torz és „rossz ízű" maradt, és ellenforradalmi szemlélet hatotta át. A felszabadulás után újjászülető történetírásunkra tagadhatatlanul komoly befolyással volt Révai Józsefnek publicisztikai munkássága, mely igényes és hatásos módon jelentkezett, és alkalmas volt arra, hogy Kossuth Lajos történelmi alakját a német és magyar fasizmus elleni hazafias küzdelem zászlójává formálja. A fontos történeti forrásanyagoktól távol, a szükséges történeti publikációk hiányában és a háború viharos éveiben írt Révai-tanulmányok az új történelmi körülmények között, a háború utáni években, a fokozatosan érvényre jutó dogmatizmus és a burkolt nacionalizmus lábrakapása idején merev sémákká alakultak. Ami kezdetben serkentőleg hatott az új kutatásokra, az utóbb ellentétévé változott. A 48-as centennáriummal és Kossuth születésének százötven éves jubileumával kapcsolatban ugyan gazdag és fontos munkák születtek, de az önálló következtetések levonását korlátozták nemcsak az objektív körülmények, de szubjektív adottságok is. Űgy gondolom, hogy az elmúlt több mint egy évtized kutatási eredményeire és tapasztalataira támaszkodva, és az újabb alaposabb kutatások nyomán az előbbieknél helyesebb, reálisabb; a történeti igazságot sokkal inkább fedő Kossuth-kép alakitható ki. A feladat megoldásának jelentős része még előttünk áll. Ennek kapcsán kívánok utalni arra, hogy az eddiginél sokkal nagyobb súllyal kellene tanulmányoznunk a nemzetiségi kérdés történetét és kiadni a legfontosabb forrásanyagokat. Sajnálatos dolog, hogy a „Magyar Történeti Bibliográfia 1825—1867" 1950 óta megjelent kötetei rendkívül vontatottan látnak napvilágot. Többek között a román nemzetiségi mozgalmakkal is foglalkozó V. kötet anyaga teljesen készen áll és megjelentetése komoly szolgálatot tenne történettxidományunknak.