Századok – 1963
Vita - Lukács Lajos: Kossuth Lajos emigrációs politikájának idealizálásáról 844
KOSSUTH LAJOS EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁNAK IDEALIZÁI.ÁSÁRÓL 851 majd Kutahia városába történt internáltsága ideje alatt a dolgok logikájánál fogva óhatatlanul szembekerült a nemzetiségi kérdés problematikájával. A külföldre szakadt különböző nemzetiségi emigráns körökben egészen általános véleményként alakult ki, hogy Kossuth és a magyar politikai vezetőróteg 1848 —49-ben rendkívül súlyos hibákat követett el a nemzetiségekkel szemben, ós a magyar szupremáciához és a területi integritáshoz való merev ragaszkodásukkal a forradalom erejét és győzelmi kilátásait mélyen aláásták. Kossuth már 1849-ben, de még inkább 1850-ben egyre másra kapta a jelzéseket a párizsi, londoni emigráns köröktől, hogy vonja le a konzekvenciákat 1848 tragikus tanulságaiból, és tegyen határozott lépéseket a nem magyar népek jogos igényeinek elismerése felé.5 1 A kezdeményezés Londonból indult ki, az emigránsok nemzetközi bizottságától, melyben olasz, szláv, német emigránsok mellett komoly vezetőszerepet töltött be többek között a román demokrata emigráns Bälcescu, magyar részről pedig Teleki László, Klapka György.52 Hosszas tárgyalásokon kikristályosodott elvek alapján született meg 1850-ben a „Dunai szövetséges államok" terve, melynek létrejöttében elöntő szerepet játszott Bälcescu. Nem szándékunk ezt a tervet részletezni, csak arra kívánunk rámutatni, hogy a szövetségben Magyarország részvételét azon alapelvhez köti, hogy határozottan mondjanak le a nem magyar népek feletti szupremáciáról, biztosítsák az érdekelt nemzetiségek alapvető jogait, a területi autonómiát is beleértve.53 Bälcescu elgondolásaihoz Teleki és Klapka csatlakoztak, viszont nem tartották közömbösnek Kossuth állásfoglalását sem. A brusszai román emigránsok közvetítésével Kossuth megismerte a londoni tervezet részleteit, de arról hallani sem akart. Golescu Sándornak határozottan megmondotta, hogy ,,Magyarország egységének eszméjét semmi másnak alá nem rendelheti" A kudarcba fulladt kísérlet után írta Bälcescu Ghicanak, hogy kár volt Kossuthhoz fordulni, ő képtelen régi és tarthatatlan nézeteitől megszabadulni. ,,Nagyon sajnálom, hogy te és Golescu fejetekbe vettétek a sírboltjukban fekvő halottak háborgatását. Kossuth halott, ö nekünk már semmi hasznunkra sem lehet. Hagyjátok békén."5i Hasonló értelemben nyilatkozott Bälcescu Zamojszky gróf lengyel emigránshoz 1850. július 1-ón írt levelében. Ebben arra utal, hogy a délkelet-európai népek annyira szükséges demokratikus összefogásának súlyos akadálya a magyar szupremáciában gyökeredzik, és ehhez Kossuth váltig ragaszkodik. Pedig Bälcescu nézete szerint ez tarthatatlan állapot, és alapos ismeretei, tanulmányai alapján jutott arra a következtetésre, hogy az egységes magyar állam eszméje a különböző nemzetiségek és a magyarság közötti súlyos ellentét miatt ábrándkép, és ennek erőszakolása csak a magyarság öngyilkosságára vezet.56 A londoni és párizsi magyar emigráns körökben nem éppen megelégedéssel fogadták Kossuth merev elzárkózását és visszautasító magatartását. Ezzel kapcsolatban Szemere Bertalan a párizsi magyarok körében azon nézetének adott kifejezést, hogy ,,a kérdés kényes, rám nézve annyival inkább, mivel az a Kossuth-párttal újabb ellenkezésbe hoz. A mieink ti. a legközelebbi múltból semmit sem látszottak tanulni." „Nem bírják felfogni, hogy a forradalom terére lépve a históriai tért tettleg elhagyták. Az ausztriai dinasztiával nem akarnak kibékülni, sem kiengesztelődni a szláv és román fajokkal." „Kossuth és hívei Európa színpadán ép olyan politikát követnek, mint követtek otthon. . ,".5 7 Teleki László azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, és kísérletet tett arra, hogy Kossuthot jobb belátásra bírja. Sűrű levélváltás indult meg közöttük, melynek során kristályosodtak ki azok az alapelvek, melyek utóbb a „kutahiai alkotmánytervben" öltöttek még határozottabb formát.5 8 Kossuth Teleki minden hatásos és alapos érvelése ellenére sem volt hajlandó semmiféle lényeges engedményre. Teljesen értetlenül áll azzal a gondolattal szemben, hogy hozzá kellene járulni Magyarország belső föderalizálásához a nemzetiségi béke érdekében. „Kórom gróf Telekit, legyen szíves többi barátainkkal is értekezve nekem megírni, mit ért ő azon foederatio alatt, mellynek nevében nekünk itt S1 Az erre vonatkozó gazdag irodalomból többek között utalhatok: I. Ghica : Amintiri din pribegia dupä 1848. Craiova. 140.1—III. II. 153. és kk. 1.; Alexand.ru Marcu: Conspiratori çi conspira^ in epoca renasterii politice a României 1848—1877. Hucureçti. 1930. 27. és kk. 1. Mario Menghini: Luigi Kossuth nel suo carteggio con Giuseppe Mazzini. Aquila. 1921; Koltay-Kastner Jenő: Mazzini e Kossuth (Lettere e documenti inediti) Firenze. 1929; Deák Imre: A száműzött Kossuth. Bpest. é. п.; Deák Imre: Az első magyar—román konfederációs tervek. Magyar Kisebbség. 1932. " Pulszky F. : Életem és korom. II. köt. 34. és kk. 1.; Klapka György : Emlékeimből. Bpest. 1886. 293. és kk. 1.: Szemere Bertalan : Száműzetés alatt írt napló. I—II. Pest. 1869. I. köt. 13 Bàlcescu Uhicahoz. Paris, 1850. ápr. 6. (I. Ghica : Amintiri. II. köt. 232—233. 1. " Golescu küldetéséről beszámol Szemere Bertalan naplójában (II. 60. és kk. 1.), továbbá I. Ghica: Amintiri. II köt 232 és kk. 1. Bälcescu Ghicahoz, Paris. 1850. máj. 6. (7. Ghica. Amintiri II. köt. 238. 1.). " Bälcescu Zamojszky grófhoz. Paris. 1850. júl. 1. üo. 247—261. 1. " Szemere Bertalan : Napló. I. köt. 173. és kk. 1. и Kossuth és Teleki közötti leválváltásokra vonatkozó anyag: O. L. Kossuth-gyűjtemény. I. 1850—1851; vö. Deák Imre : Az első magyar—román konfederációs tervek. "
