Századok – 1963

Vita - Szabad György: Észrevétel Horváth Zoltán „Kossuth Lajos emigrációs politikájának értékelése” c. írására 843

VITA ÉSZREVÉTEL HORVÁTH ZOLTÁN „KOSSUTH LAJOS EMIGRÁCIÓS POLITIKÁJÁNAK ÉRTÉKELÉSE" C. ÍRÁSÁRA Végszónak tekintem — a magam részéről — a Századok hasábjain, a lezajlott vitában közzétett írásomat.1

Céltalannak látom újabb fragmentumok előhúzkodását, s a teljesebb összefüggéseket készülő, „Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860—1861)" c. monográfiámban törekszem megvilágítani. Így Horváth Zoltánnak a magamétól sok vonatkozásban nagyon is eltérő állásfoglalásával sem kívánok ebben a keretben foglalkozni, pusztán helyreigazítani három — álláspontom felidézése során — írásában elkövetett pontatlanságot: 1. Nem azonosítom írásomban „a földmivesszegénység, a majori [Î] zsellérség", „a parasztság helyi jellegű" mozgalmait „egy ország egészének forradalmi készségével".2 2. Nem állítom írásomban, hogy „a kossuthi program" 1867-ig „forradalmi jellegű" maradt.3 3. Ahhoz a megállapításomhoz, hogy Kossuth 1859 — 1861 között eljutott a nagyhatalmi szövetség politikájától a felszabadulásukért küzdő népekkel kötendő szövetség politikájáig, idézett írásomban azt is hozzátettem: „Noha Kossuth az adott időszakban francia politikáját az olasznak rendelte alá, és fenntartással kezelte, valóban nem jellemzi a »kollaborálással« való teljes »szakítás« . . . sőt . . . fenntartotta összeköttetését III. Napoleonnal és Jérôme herceggel 1860/61-ben is, ha illúziókkal mind kevésbé volt is terhelt ez a kapcsolata."4 Ezt a megjegyzésemet Horváth Zoltán teljesen mellőzte megállapításom bírálatakor,5

ugyanakkor hozzátette, hogy Kossuth általam jelzett új irányvételét „semmi módon sem bizonyítom".6

Pedig viszonylag rövidrefogott előadásomban is olvashatta pontos levéltári, ill. könyvészeti dokumentációra épített bizonyítását annak, hogy Kossuth 1859 legvégén már a franciáktól független olasz kezdeményezést sürgetett (1859. december 2-i levele Garibaldihoz, december 4-i és 7-i levelei Telekihez, december 16-i levele Farinihez), hogy 1860 márciusában azt is megkérdezte a vele kapcsolatban álló hazai szervezkedőktől, hajlandók-e a korábbi megállapodások fenntartására, ha háború esetén a franciák helyett csak az olaszok segítségére támaszkodhatnának, amire igenlő választ kapott, s hivatkoztam végül a közismert 1860 szeptemberi megállapodásra Cavour és a Magyar Nemzeti Igazgatóság között.7 (Hozzátettem még, hogy az olaszok mellett, akik — megítélésem szerint — semmi esetre sem sorolhatók 1860 —61-ben a „reakciós nagyhatalmak" közé, a „felszabadulásukért küzdő népek"-ről szólva elsősorban a dólszlávokra és a románokra céloztam, de Kossuth velük teremtett kapcsolatainak a kérdése nem vonódott a vitába.8

) Dokumentálatlanul megállapításom nem maradt tehát; vitatható persze igen, de csak a tények alapján. SZABAD GYÖRGY 1 Századok, 1961, 922—936. 1. » Horváth ZoUán, Századok, 1963, 160. 1. 3 Uo. 162. 1. ' Századok, 1961, 929. 1. 5 Horváth ZoUán, Századok, 1963, 164. 1. • Uo. ' Századok, 1961, 925—927. 1. • Uo. 929. 1. 7 Századok 1963/4