Századok – 1963

Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin hagyatékából 831

840 SOÓS PÁL Általánosságban talán azt lehetne mondani, hogy forradalmi időkben a zseni leginkább a politika felé törekszik, a nemzetek harcai, a háborúk idején a hadügy felé, békés időkben pedig a művészetek és a tudományok felé. De még az ilyen általános formulákkal is nagyon óvatosan kell bánnunk, mert ezek sohasem tudják kimeríteni az élet gazdagságát. Ezzel már az ön második kérdését is megválaszoltam, azt tudniillik, hogy miképpen fogja föl a marxizmus a szerves fejlődés korszakát pszichológiai oldalról. Az ilyen korszakoknak éppen úgy megvannak a maguk nagy emberei, mint a kritikus fejlődés korszakának. Ritkán, csak a nemzet nagy kimerülése idején, amikor mindenki csak máról-holnapra él, és nincs bennük sem erő, sem érdeklődés azirányban, hogy ezen az állapoton túljussanak, mint pl, Németországban a 30 éves háború után, a zseni annyira meg van bilincselve minden területen, hogy nem juthat felszínre, habár bizonyosan akkor is létezik. Különben azt lehet mondani, hogy a nagy emberek és a számukra kínálkozó alkalom, hogy kifejlődjenek és tevékenykedjenek, mindig létezik, de a társadalomnak nem minden és nem mindig ugyanazon a területén. A politika területén - mely után Ön különösen érdeklődik — békeidőkben a nagy ember aligha juthat majd felszínre a bürokrácia uralma alatt, s így más életpályát fog választani, ennek következtében az ilyen korszak szegény lesz nagy államférfiakban. Remélem megelégszik ezekkel a vázlatos gondolatokkal. Sajnálnám, ha olyasmit kellene feltételeznem Önről, hogy a marxizmusba szubjektív és pszichológiai tendenciát akar belemagyarázni, amely pedig nincs benne. Ebben az esetben Ön olyan zsákutcába jutna, amelyben semmiképpen nem tudna előrehaladni. Az izolált egyén, az ember, mint természettudományos objektum és a társadalmi egyén, két teljesen különböző dolog. Az izolált egyén megismerése nem elegendő a társadalmi egyén megismeréséhez, ez utóbbit csak a társadalomban és azon keresztül lehet megérteni. Aki a társadalmat és a társadalmi folyamatokat az egyénből és az egyénnek ezekhez a dolgokhoz való viszonyából akarja m,egérteni, mint Böhm-Bawerk teszi, az sohasem fog eljutni a helyes társadalmi megismeréshez. Ezek a törekvések úgy tűnnek számomra, mintha a szervetlen kémia törvényeiből kísérelné meg valaki a biológia törvényeinek a levezetését. Természetes, hogy amannak a törvényei az élőlényekre is vonatkoznak, de, hogy ez utóbbiak törvényeit megértsük, ahhoz az életet kell tanulmányozni, nem pedig a szervetlen anyagot. Ennyit erről. Ahogy már mondtam, nincs időm arra, hogy az itt felvázolt gondolataimat egy külön cikkben kidolgozzam a N. Zt. számára, de arra sincs okom, hogy ezeket a nézeteimet véka alá rejtsem. Ha ön nyilvánosságra kívánja hozni őket, esetleg azért, hogy megkritizálja őket, nincs ellene kifogásom. Nos még egy másik kérdés. Wurm kolléga egy cikket kapott Öntől, mely az osztályokkal foglalkozik. Én is olvastam cikkét és kész vagyok azt közölni, de az az érzésem, hogy van egy hiányossága. Sehol sem lehet világosan felismerni, hogy ön miben látja a társadalmi osztálynak a kritériumát. Valójában pedig ez a döntő. Egyik helyen rámutat arra, hogy a jövedelemelosztás az a pont, melyen az osztályok érdekellentétei összeütköznek, ezt azonban nagyon sokféleképpen lehet felfogni, a szokványos értelemben is, ami pedig helytelen. Az 500 M. és 2000 M. fizetéssel rendelkező bérmunkás között nincs érdekellentét, de bizonyára van az olyan bérmunkás között, aki 500 M.-t keres és mestere között, aki esetleg szintén nem keres többet 500 M.-nál. Itt kitűnik már, hogy mi az érdekellentétek alapja: nem az elosztás területe az, hanem a termelés maga. A termelési módból folyik az elosztás módja is. A különböző osztályok annak a különböző szerepnek alapján különülnek el egymástól, melyet a termelési folyamatban játszanak. Jónak tartanám, ha rámutatna erre. Ebben az esetben talán kevésbbé jóakaratúan bírálná el Bauer úr kritikáját is. Abban az esetben, ha ön egyetért velem, kérem, hogy a cikket ennek megfelelően változtassa meg, ezért is küldöm vissza kéziratát. Jót mulattam azon, hogy majdnem rokonok lettünk, remélhetőleg ez a veszélyes rokonság mitsem árt az ifjú párnak. Szívélyesen üdvözlöm, készséges híve K. Kautsky 6. Berlin-Friedenau 1904, III, 4. Kedves Elvtárs, éppenséggel nem ragaszkodom ahhoz, hogy ön az osztályokkal kapcsolatos összes nézeteit kifejtse. De az ön ismertetésének jelenlegi formája megköveteli azt. Mert így ez felemás dolog, szisztematikus cikknek ugyanis túl rövid, ismertetésnek viszont túl hosszú. Ha Ön az