Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
84 HÁNKl GYÖRGY A kisgazdapárt úgy vélte, ha belenyugszik a vagyondézsmába, akkor formálisan eleget tett a 3 éves terv elfogadtatása mellett levő közhangulatnak, s tekintettel arra, hogy az összeesküvés leleplezése után politikailag elszigetelődött, taktikája a következőkre irányult: kisebb-nagyobb engedmények árán átvészelni a kritikus periódust; a burzsoázia pozícióiból a lehető legtöbbet megőrizni; s mihelyt alkalom nyílik, ellentámadásba indulni. A kommunista párt helyzetelemzése nagyrészt tisztában volt azzal, hogy bármily súlyos csapások érik is a kisgazdapártban meghúzódó reakciót, az még távolról sincs megsemmisítve, mint ahogy világosan felismerték azt is, hogy bármennyire jelentős eredmény a vagyondézsma elfogadtatása, ezzel a terv finanszírozása még távolról sem tekinthető biztosítottnak. Az államhatalom jellege, a munkásosztály gazdasági, vezető pozíciói s a termelőeszközök — a bányáktól és a négy nehézipari vállalattól eltekintve — tőkés tulajdona állandó ellentmondást rejtett magában, s az ellentmondás kiéleződése a terv végrehajtását is veszélyeztette. A megoldást a gazdasági életben történő előrehaladásban kellett keresni, nevezetesen abban, hogy kiszélesítik az állam, s ezen keresztül a munkásosztály gazdasági pozícióit. így merült fel a bankok (legalábbis a legnagyobb bankok) államosításának lehetősége. Nem Jehet kétséges, hogy a legnagyobb bankok államosítása, mint a szocialista gazdaságra vaió áttérés egyik döntő lépése, mint a tervgazdaság megvalósításának szükségszerű előfeltétele korábban is szerepelt a kommunista párt elképzeléseiben. Májusban a kérdés felvetése azonban nemcsak gazdasági, de politikai okok következménye volt. Többé-kevésbé ugyanis világosan látszott, hogy ezzel nemcsak a tervgazdaság terén lehet eredményesen előrejutni, de politikailag is újabb csapást lehet mérni a burzsoáziára, illetve pártjára, a kisgazdapártra, leleplezve azt, hogy valójában nem a parasztság, hanem a burzsoázia érdekeit védi. Sőt, bár a terv végrehajtása szempontjából a bankok államosítása szükségszerű volt, de ha az államosítás valamivel később történik, ez a munkásosztály gazdasági pozíciói — mindenekelőtt a Gazdasági Főtanács működése — mellett még nem jelenthetett alapjában veszélyt a terv számára, elsősorban a politikai alkalom tette lehetővé, hogy már 1947 májusában a kérdést a politikai élet napirendjére tűzték. Valóságos politikai bombaként hatott, midőn Berei a május 9-i pártközi megbeszélésen bejelentette, hogy az MKP Politikai Bizottsága,6 7 foglalkozva a 3 éves tervvel, a hitelszervezet jelenlegi formája mellett neiù tartja biztosítottnak annak végrehajtását. Véleményük szerint félő, hogy a bankok szétforgácsolják a rendelkezésre álló eszközöket, sőt esetleg egyenesen elvonják a terv célkitűzéseitől. Ezért javasolták a Nemzeti Bank államosítását, s a beruházások finanszírozására és a hitelműveletek lebonyolítására egy tervbank létesítését, mely a három nagy bank (Magyar Általános Hitelbank, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank) államosítása és egybeolvasztása útján jöhetne létre.68 Bármennyire váratlan6 9 volt Berei bejelentése, s a kisgazdapárt jelenlévő képviselői bármennyire is csak a kérdés politikai oldalát igyekeztek 67 A Kommunista Párt Gazdasági Bizottsága május 3-án javasolta, hogy dolgozzanak ki pártjavaslatot állami bank létesítésére. 68 P. I. Arch. II/9. 13. d. máj. 9-i pártközi ért. jegyzőkönyve. 69 Uo. II/9. 13. d. Berei Andor jelentése a máj. 9-i megbeszélésről. — Berei az ülés előtt Timárral, a SzDP küldötteinek vezetőjével közölte, hogy javasolni fogják a bankok államosítását, aki ezt azonnal közölte telefonon Szakasitscsal.
