Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
KÜZDELEM A TEKVGAZDASAGÉIÎT 85 kiemelni első meglepetésükben — Rácz hangoztatta, hogy ez „kényes fordulat a decemberi pártközi megállapodáshoz képest"; Bárányos szerint „természetesen kapásból nem lehet ezzel foglalkozni, ebben óriás politikum is van !" — mégis azonnal felvetették: mi lesz a' bankok iparvállalataival, igyekezvén azokat a bankállamosítás alól kivonni.7 0 A kommunista pártot nem érte váratlanul a bankállamosítás kérdése körül kipattant vihar. Tudatában volt annak, hogy ez a kérdés rendkívül nagy horderejű, s a népi demokráciáért folytatott küzdelem egyik döntő, de igen nehéz csatáját jelenti, melynek végső eredménye attól függ, mennyire tudja a dolgozó tömegeket a bankállamosítás követeléseinek támogatására felsorakoztatni. Ezért — politikai módszereihez híven — most sem korlátozta a küzdelmet a politikai kulisszák mögötti harcra, hanem nyíltan a politikai tömegharc kérdésévé tette. Május 9-én nemcsak a 3 éves tervvel foglalkozó pártközi értekezleten hangzott el az MKP követelése a bankok államosítására, hanem az aznap délután tartott nagygyűlésen; Rákosi a budapesti ipari munkásság támogatását és egyetértését is kérte a javaslathoz, hangsúlyozva a tőkés nagybankok káros tevékenységét a gazdasági életben.71 Két nappal később a pécsi bányászgyűlés keretében ismételte meg az MKP a bankok államosítására vonatkozó javaslatát7 2 és nyerte el a bányászok támogatását is. Valóban igen nagy mértékben szüksége volt a pártnak a munkások támogatására, hiszen a bankok államosítása a kormánykoalíció súlyos válságát hozta felszínre. A válságot különösen az tette súlyossá, hogy » nemcsak a burzsoázia azon erői álltak csatasorba, melyek korábban is gátolni igyekeztek a 3 éves tervet, hanem a jobboldali szociáldemokraták is. Teljes i erővel eléggé nyíltan tüzet nyitottak a javaslat ellen. így, míg korábban a 3 éves terv kérdésében a Baloldali Blokk pártjai egészében egységes frontot alkottak a kisgazdapárttal szemben, most fennállt a veszély, hogy a szociáldemokrata párt a jobboldaliak nyomására a kisgazdapárttal alkot frontot — s 1 egy ilyenfront kialakítása nemcsak erre az egy kérdésre vonatkoznék s messzebb-1 menő politikai kihatásai lennének — a kommunista párt politikájával szemben. Valóban, a javaslat elhangzása utáni első napokban a kisgazdapárt és a burzsoázia más szervezetei a legmerevebben visszautasították a bankállamosítás gondolatát. A május 13-i pártközi értekezleten — arról tárgyalva, mikor foglalkozzanak a bank-államosítás kérdésével — nemcsak a kisgazdapárti Rácz Jenő, de a szociáldemokratapárti Timár László is igyekezett a bankok államosítását a 3 éves terv komplexumától különválasztani.7 3 A GyOSz elnöke, Fellner Pál, természetesen világosabban beszélt. Május 13-án tartott beszédében kifejtette, hogy a tőkések nem ellenzik a tervet, de annak végrehajtását nem a bankok magánkezdeményezése, hanem a bürokrácia és a pártrendszer akadályozza, és véleménye szerint — öltötte fel a 3 éves terv védelmezőjének tógáját —- a bank-államosítás a terv alappilléreit rázza meg.7 4 70 Uo. II/9. 13. d.máj. 9-i pártközi értekezlet jkve.—- Tekintettel arra, hogy a bankok a magyar ipari részvénytőke jelentős részét ellenőrizték, államosításuk révén az ipar nagy része is állami tulajdonba került volna; ezért vetették fel a kisgazdák, hogy csak a közvetlen bankszerű üzletágakat államosítsák. 71 Szabad Nép, 1947. máj. 10. 72 Szabad Nép, 1947. máj. 12. 73 P. I. Arch. II/9. 13. d. máj. 13-i pártközi értekezlet jkv. 74 Szabad Nép, 1947. máj. 14.
