Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
* KÜZDELEM A TERVGAZDASÁGÉRT 83 rozás nehézségeit állították előtérbe, s nem tartották elfogadhatónak, hogy a finanszírozás részben a vagyonosokat terhelje.63 A Baloldali Blokk a kérdésben bizton számíthatott azonban a tömegek támogatására, s ezért adta ki a jelszót, hogy a május 1-i felvonulást a 3 éves tervért folyó küzdelem napjává kell változtatni. „Május 1-én a 3 éves terv megvalósításáért küzdünk. Félre a 3 éves terv szabotálásával, a kishitűekkel és gáncsoskodókkal. Követeljük, hogy a 3 éves tervet emeljék haladéktalanul kormányprogramra, és megvalósítását kezdjék meg augusztus 1-én. A magyar nép kíméletlenül leszámol mindenkivel, aki gátolni meri a magyar jólét és felemelkedés feltételét: a 3 éves tervet" — hangzott a felhívás.6 4 A többszázezer főnyi budapesti dolgozó felvonulása nem maradt hatás nélkül, mivel a kisgazdapárt a finanszírozás kérdésében is engedményre készült. A május 5-i ülésen Antos István, a kiküldött pénzügyi albizottság nevében terjesztette elő a javaslatot, mely szerint a 3 éves terv 4,6 milliárd forintra rugó állami beruházásából 3.800 milliót rendes költségvetési bevételekből, 600 milliót rendkívüli adóbevételekből, és 200 milliót tervkölesönből kell fedezni. A rendkívüli adóbevétel az elképzelések szerint az 50 000 forinton felüli vagyon egyszeri, 5 — 25%-os megadóztatásából, valamint igen progreszszív vagvonszaporulati dézsmából származnék. A kisgazdapárt képviselői, bár nem emeltek nyíltan szót a háborús nyereségeket megadóztató vagyondézsma ellen, hangoztatták, hogy szkeptikusak a tekintetben, hogy azt ténylegesen, be lehet hajtani. Varga István az ipar veszteséges voltát bizonygatta, s a reáltőkeképződést tagadta. Végül azonban Berei határozott kérdésére Rácz és Bárányos is kijelentették a kisgazdapárt nevében, hogy egyetértenek a finanszírozás alapelveivel.65 Ezután, s az ezt követő május 9-i ülésen is a finanszírozás részletkérdéseiről esett szó. Miként lehetne a társulatoktól befolyt adót növelni, ami a rendkívül nagy forgótőkehiány miatt ütközött nehézségekbe; miként lehetne a spekuláns tőkét megfogni; hol vonják meg a paraszti vagyondézsma alsó határát. Ez utóbbi kérdésben a kommunista párt 15 holdat, a kisgazda- és a parasztpárt 20 holdat javasolt (ez 83 000 gazdaság-különbséget jelentett); végül a 15 hold és a kataszteri tiszta jövedelem kombinációját fogadták el, figyelembe véve, hogy 50 000 Ft vagyon tekinthető a dézsma alsó határának.66 63 A szociáldemokrata párt irataiban található feljegyzés így foglalja össze a kisgazdák magatartását az első megbeszélésen: „A Kisgazdapárt szemmelláthatólag a nehézségekre óhajt rámutatni, egész gondja abban rejlik, hogy a tervet magát ki finanszírozza, helyesebben, ki ne finanszírozza." P. I. Arch. 253/1. 177. d. SzDP Gazdaságpolitikai Osztálv, 1947. ápr. 24-i jelentés. "6 4 Szabad Nép, 1947. ápr. 27. 65 Vö. : P. I. Arch. II/9. 13. d. A máj. 5-i pártközi értekezlet jegyzőkönyve. ee Uo. A máj. 5-i és máj. 9-i ülések jkv. — Egyébként ez a kérdés még sokáig nem került végleges eldöntésre. A kisgazdapárt egyrésze ismét a paraszti egység alapján igyekezett ellenzéket kovácsolni; az ún. parasztblokk még júniusban is a kataszteri tiszta jövedelmet s nem a birtoknagyságot kívánta a dézsma alapjául. A határmegvonásnál a kommunista párt nem politikai, hanem gazdasági megfontolásokból indult ki. Politikai szempontból, a párt szövetségi politikája szempontjából nyilván előnyösebb lett volna úgy megvonni a dézsma határát, hogy az ne sújtsa a középparasztság elég jelentős részét, viszont a nehéz gazdasági helyzetben úgy vélte, nem lehet nélkülözni a finanszírozás eme forrását. A későbbiek során egyébként végül módosították álláspontjukat, s a dézsma határát általában felemelték. Szabad Nép, 1947. máj. 28. 7*
