Századok – 1963

Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747

748 , ПАКТА ISTVÄN sikerű harcok során, győzelmeken és kudarcokon keresztül vezetett az út a polgári forradalom felé, s a kor szereplőinek megértéséhez, akik hősök vagy gyarló emberek lehettek aszerint, hogy hogyan szolgálták vagy gátolták a történelmi szükségszerűség beteljesülését. Évszázados történelmi per eldöntése lévén a szándékunk, mindenekelőtt a tényállás pontos megismerése szükséges, a vádak számbavétele, hogy ezek ismeretében, a bizonyítékok és ellenérvek mérlegelése, az enyhítő és súlyosbító körülmények kellő figyelembe vétele után megkíséreljük az igazság feltárását. Nem életrajz írása a célunk,1

ezért Nagy Pál életének, politikai pályájának eseményeit, tényszerű adatait csak olyan mértékben érintjük, amennyiben azok ismerete elősegíti a kitűzött probléma megoldását. Harminc éves volt Nagy Pál, amikor néhány éves megyei politikai és közigazgatási tevékenység után Sopron megye követeként megjelent az 1807-i országgyűlésen. A francia forradalom évei után, Napóleon világot felforgató háborúi közepette a mélyponton volt ekkor Magyarországon mind a Habsburguralom elleni oppozíció, mind a forradalom eszméi iránti rokonszenv, nem kis feltűnést keltett tehát az országgyűlésen a fiatal, nagytehetségű követ azáltal, hogy ritka szónoki tehetséggel elmondott felszólalásaiban a magyar nyelv politikai és közéleti érvényesülését követelte, szót emelt a jobbágyság egyre fokozódó kizsákmányolása ellen, ostorozta az osztrák kereskedelmi és vámpolitika Magyarországot elnyomó rendszerét, valamint a balkezes pénzpolitikát, amely a pénz rohamos elértéktelenedését vonta maga után.2

Felszólalásai ellentétes véleményeket váltottak ki a hallgatóságból. Nyelvi követeléseit általában rokonszenvvel fogadták, a jobbágyság érdekében elhangzott szavait azonban viharos ellentmondások, gúnyos közbekiáltások zavarták meg: a nemesi közvélemény nem érett még meg arra, hogy a jobbágysorsot számonkérjék tőle. A vámkérdés és a pénzromlás tárgyában a nemesi közvéleménynek volt a szószólója, bátor fellépése azonban királyi dorgálást vont maga után, s a kormány — miután hiába tett kísérletet arra, hogy a veszedelmes ellenzéki követet a régi gyakorlatnak megfelelően kormány-1 Felsőbüki Nagy Pálnak mindmáig nincs összefüggő életrajza. Politikai portréját még Bezerédy István vázolta fel a Magyar szónokok és státusférfiak c. Csengery Antal szerkesztette gyűjteményes kötetben (1851). (Bezerédy szerzőségére ld. Bodnár I.— Gárdonyi A. : Bezerédy István. II. köt. Bpest. 1920. 392. 1.) Ő fogalmazta meg elsőként a Nagy Pállal kapcsolatos értékítéletet, s az ő nyomdokain haladt Horváth Mihály is nagyszabású történeti munkáiban (Magyarország története VIII. köt. 290. s köv., 334. s köv. 1. és Huszonöt év Magyarország történetéből, Genf, 1804. I. fyöt. 284. s köv. 1. és egyebütt), valamint Tóth Lőrinc terjedelmes, de sok újat nem hozó akadémiai megemlékezésében. (Felsőbüki Nagy Pál emlékezete. Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1874. január 26-i ülésén. Értekezések a történelmi tudományok köréből, 111. köt. 8. szám.) 2 Nagy Pál korai — 1807-i és 1825/27-i — szereplésére sajnos nem állanak rendelkezésünkre olyan részletes és megbízható források, mint amilyenek pl. Kossuth Országgyűlési Tudósításai az 1832/36-i országgyűlésről. Maga az országgyűlési napló is rendkívül vázlatos, a kerületi ülésekről pedig, amelyeken Nagy Pál legjelentősebb felszólalásai elhangzottak, egyáltalán nem maradtak fenn naplószerű, részletes feljegyzések. Nagy Pál felszólalásainak jelentőségére a történetírók inkább abból a visszhangból következtettek, amelyet azok a közvéleményben kiváltottak. 1807-i szereplésére Horváth Mihály munkájában találjuk a legtöbb utalást (Magyarország története, VIII. köt. 296. s köv. 1.), nézeteire abból az „Idea" c. fogalmazványából következtethetünk a legjobban, amelyben a királyi javaslatokra adandó választ vázolta fel, nyilván a kerületi ülés számára. (Közli Tóth Lőrinc id. megemlékezésében.)