Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
FEI.SÖBÜKJ NAGY PÁL ÉS A BÉCS] KOBMANY 749 Jiivatal felajánlásával szelídítse meg — gondoskodott arról, hogy Nagy Pál a következő két országgyűlésen ne képviselhesse megyéjét.3 Az ébredező nemzeti közvélemény az országgyűlés ntán hamar szárnyára kapta a lelkes országgyűlési szónok nevét: a többség az alkotmány bátor védőjét ünnepelte benne, a sarjadó nemzeti irodalom képviselői a magyar nyelv pártfogóját, de nyilván nem hangzottak el hiába a jobbágyság védelmében ejtett szavai sem. A nemesi társadalom ünnepelt költője, Berzsenyi Dániel iskolakönyvekbe kívánkozó ódát írt hozzá,4 a nyelvújító mozgalom vezére, Kazinczy Ferenc és az író-politikus Dessewffy József jókívánságaikkal halmozták el,5 s a nemzeti ébredés egyik legtisztább, legnagyobb alakja, Kölcsey Ferenc közel három évtized távolából is mesterének vallotta.6 A nemzeti szellemű ellenzék vezéralakjaként mutatja be Nagy Pált az a híresztelés is, hogy Napóleon személyesen levéllel fordult hozzá 1809-ben, amikor a magyar népet a Habsburg-uralom lerázására szólította lel.7 A megyei politika szűk körére visszaszorítva Nagy Pál az maradt, aminek indult: a megye jobbágynépének védelmezője8 és az abszolutisztikus törekvések elleni védekezés szervezője. Elsősorban az ő érdeme volt, hogy Sopron megye az 1822/23-i nemzeti ellenállás idején az alkotmán y védő megyék első sorában harcolt. Az önkényuralmi kísérletet lezáró 1825-i országgyűlésre a megye rendéi a főispáni jelölés bevárása nélkül, egyhangúlag kiáltották ki követüknek Nagy Pált, aki országgyűlési tevékenysége során ugyanazon az úton haladt tovább, amelyen 1807-ben elindult. Egyik vezére volt az alkotmányellenes időszak bűnöseinek felelősségre vonását követelő irányzatnak, s az ellenzéki többség élén kiharcolta a rendi alkotmányt biztosító új 3 Vö. Horváth M. : Magyarország története, VIII. köt. 334. 1. 4 Felsőbüki Nagy Pálhoz c. ódája tartalmazza az alábbi, klasszikussá vált sorokat: A derék nem fél az idők mohától A koporsóból kitör és eget kór, S érdemét a jók, nemesek s jövendő Századok áldják. 5 Vö. Tóth Lőrinc : i. m. 27. s köv. 1. 6 Vö. a Kölcsey országgyűlési búcsúztatásakor, 1835. febr. 9-én elhangzott felszólalásokkal, Kossuth L. : Országgyűlési Tudósítások, IV. köt. 188. 1. Bpest. 1959. 7 Tóth Lőrinc állítólagos hiteles forrásra hivatkozva ír erről, i. m. 27. 1. De céloz rá maga Nagy Pál is 1830-ban írt védőiratában, amikor az uralkodóházhoz való hűségét bizonygatva említi, hogy 1809-ben felkeresték az ellenség vezérei s „egyenest Fejedelmük nevében" felszólították, hogy a magyar nemzethez kiadott proklamáeiónak szerezzen foganatot, ő azonban elutasította ezt, arra hivatkozva, hogy „constitutionális országokban éppen a törvényes oppositiót formáló részen állanak azok, kik veszedelem idejében valamint a Hazához, úgy a Tlironushoz legszorosabban ragaszkodnak". (Vö. a köv. jegyzettel.) 8 Nagy Pál megyei tevékenységéről viszonylag keveset szólnak a személyével foglalkozó eddigi közlemények. Ebből a szempontból különös jelentősége van annak a védőiratnak, amelyet 1830 márciusában szerkesztett és terjesztett abból a célból, hogy az ellene terjesztett vádakat megcáfolja. Ebben az iratban részletesen foglalkozik azokkal a vádakkal is, amelyeket jobbágyvédő magatartásával kapcsolatban terjesztettek, s számos olyan esetet sorolt fel, amikor sikerrel lépett fel a megyei tisztviselők és földesurak visszaélései ellen. (Nagy Pál eddig felhasználatlan védőiratának egy példányát ld. Országos Levéltár [a továbbiakban OL], Perónyi Zsigmond iratai, 17. fasc. E/8/f. csomó; található egy-egy példánya az Akadémia Könyvtára és a Széchényi Könyvtár kézirattárában, valamint családi levéltárakban is.) 1*
