Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
74 RANKT GYÖRGY nyos tervszerűsítési irány mindenütt, így az USA-ban is van, ezért azt ők is támogatják, de rögtön aggodalmát fejezte ki a 3 éves terv kapcsán várható további államosítás miatt.1 9 Hasonló szellemben foglalt állást a tőkés érdekeket védelmező néhány más publicista is. Büky József szerint mindenekelőtt azt kellene tisztázni, milyen rendszerben fog élni a magyarság, meddig akarnak elmenni a magánkapitalizmus területéről az államkapitalizmus területére, s csak azután nyílhat mód valamiféle terv kidolgozására.20 Mindenesetre, a kapitalizmus-szocializmus problémafelvetés nem látszott elégségesnek a terv elleni támadásra, így szükségessé vált a terv fő elképzeléseinek vitatása is. Az első vitahullám, mely jórészt közvetlenül a tervjavaslat bejelentésének idejére s az azt követő pár hétre összpontosult, a kritikai észrevételeket három kérdés köré csoportosította. Mindenekelőtt a terv finanszírozásának kérdése merült fel. Mind a kisgazdapárt nevében felszólaló Rácz Jenő pénzügyminiszter, mind a GyOSz álláspontját képviselő Knob Sándor a terv financiális oldalának megalapozottságát vonta kétségbe. Rácz Jenő kijelentette, hogy a tervbe vett beruházás a nemzeti jövedelem túl nagy részét emészti fel, s ezt csakis az életszínvonal rovására lehet biztosítani. így az MKP javaslatában ellentmondást vélt felfedezni a beruházások s az életszínvonal emelését célzó törekvések között. Knob is hasonló szellemben szólt. Utalva arra, hogy mintegy 6,8 milliárd forint21 forgótőkét is elő kell teremteni, odáig ment, liogy kijelentette: a tervet csak a tömegek életszínvonalának leszállításával lehet biztosítani.2 2 Ugyanezt hangsúlyozta a kisgazdapárt részéről Major Róbert és a GyOSz részéről Lengyel Géza is.2 3 Szerintük a finanszírozás csakis a közvetett adók növeléséből lehetséges, mivel a nagy jövedelmek további megadóztatása nem látszik reálisnak.2 4 A finanszírozás kérdéseivel szoros összefüggésben vetődött fel a külföldi kölcsön gondolata. Az MKP javaslata a tervet úgy készítette elő, hogy annak kizárólag saját erőforrásból való megvalósításával számolt, bár nem zárkcfeott el eleve esetleges külföldi kölcsön gondolatától. A burzsoázia szakértői, hangsúlyozva, hogy a beruházások a nemzeti jövedelem túlságosan nagy részét veszik igénybe — egyébként is vitatták az MKP nemzeti jövedelem becslésének realitását —, jutottak el a külföldi kölcsön elengedhetetlen szükségességének gondolatához. „Teljes talpraállásunk és végleges megerősödésünk csak ilyen vérátömlesztés útján válhat lehetségessé" — hangzott Knob Sándornak, a GyOSz igazgatójának véleménye.25 Egyes véleményekben már a Vita e korai szakaszában feltűnt a mezőgazdaságnak szánt beruházások keveslése is.2 6 Nyílt, általános elvetésre nem is talált a javaslat, s bár talán Újlaki Nagy Árpád hamis és téves adatoktól27 hemzsegő cikkének végkövetkeztetése: „...az ilyen, bármily gondosan és 19 Kis Újság, 1946. dec. 24. 20 Közgazdaság, 1947. jan. 12. 21 Szabad Nép, 1946. dec. 22. 22 Uo. 1946. dec. 29. Rácz emellett hangot adott annak is, hogy elképzelése a tervgazdaság szerepéről, feladatairól távolról sem azonos a kommunista pártéval, mivel szerinte a terv csak vezető szempont kell legyen, de nem szabályozó erő. Knob a tervet azzal kívánta elbagatellizálni, hogy azt az 1925-ös autonóm vámtarifához hasonlította. 23 Kis Újság, 1946. dec. 24. és O.L. GyOSz 7. csomó. 24 O.L. GyOSz 7. csomó. 25 Szabad Nép, 1946. dec. 29. 26 Szabad Nép, 1947. jan. 19. 27 Az 1938-as adatokat 50—100%-kal meghamisította, s így igyekezett a torv célkitűzéseinek irrealitását bizonyítani.
