Századok – 1963

Történeti irodalom - Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz (Ism. Benda Kálmán) 725

KRÓNIKA A KESZTHELYI TÖRTÉNÉSZ VÁNDORGYŰLÉS A Magyar Történelmi Társulat, a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztálya, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1963. május 20—22-én Keszthelyen országos történész-vándorgyűlést rendezett. A vándorgyűlés első napján de. Foss Henrik, az MSzMP KB Párttörténeti Intézete igazgatója elnöklete alatt Benda Kálmán kandidátus „A helytörténeti időszaki kiadványok helyzete" című referátuma került megvitatásra. Bevezetőül a referátum rámutatott a helytörténeti kutatások és kiadványok jelentőségére s arra, hogy ,,a helytörténet iránti érdeklődés fokozódásával együtt nőtt a helytörténeti kiadványok száma. A sokszorosított alakban kiadott füzetektől a nyomtatott testes monográfiákig, a népszerű cikktől a tudományos tanulmányig mindennel találkozhatunk. Módszerben (és módszertelenségben), tudományos alaposságban (és felületességben) szinte ahány kiadvány, annyi fokozat. A szerzők részben szakemberek, részben lelkes dilettánsok, akikből azonban helyes irányítással kitűnő szakemberek válhatnak. Mindeddig azonban nagyon kevés történt a dilettánsok módszeres irányítására, a nem egyszer teljesen vadul burjánzó kutatások összefogására. Elérkezett az ideje ezen a téren is a tervszerű, rendszeres munkának." A helytörténeti időszaki kiadványok közül az előadó — miután tisztán helytörténetnek szentelt folyóirat, évkönyv és kiadványsorozat alig van — figyelembevette azokat a táji jellegű periodikákat is, amelyek helyet adnak kisebb-nagyobb helytörténeti közleményeknek is, és ezen az alapon hat folyóiratot, tizennégy évkönyvet és huszonegy tanulmánysorozatot vont be vizsgálódásának körébe. A folyóiratok közül leginkább a Soproni Szemle képvisel helytörténeti jelleget; a Vasi Szemle, a Jászkunság és a Borsodi Szemle is egy-egy megye helyismeretének keretében elég nagy helyet biztosít a helytörténeti tanulmányoknak. Á pécsi Művelődési Tájékoztató a baranyai pedagógusok továbbképzését szolgálja, a Műemlékvédelem pedig a művészettörténet vonalán segíti a helytörténetet. Néhány táji folyóirat (Alföld, Tiszatáj, Jelenkor) sajnos elzárkózik a helytörténeti tanulmányok közlése elől. ,,Az évkönyveket és évkönyv jellegű kiadványokat a Dunántúli Tudományos Intézet, egyes főiskolák és tanácsok, zömükben azonban a múzeumok adják ki —, ez egyúttal mutatja a múzeumoknak a táji tudományos életben egyre növekvő súlyát is. Ezek a múzeumi évkönyvek elsősorban a múzeumokban folyó munkákról adnak számot, ennek megfelelően régészeti, kisebb részben néprajzi és iparművészeti, ritkábban szélesebb értelemben vett művelődéstörténeti vonatkozásúak, és főleg a tárgyi emlékek körül mozognak. A régészet és a néprajz azonban dominál. Az újkori és a legújabbkori történet csak esetlegesen jut szóhoz. Nagyjából hasonló a történeti tanulmányok aránya a kiadványsorozatoknál, — ezek zöme is múzeumi szerkesztésben készül. A régészet uralkodó helyét azonban ezekben a néprajz foglalja el, igaz, hogy ezek a néprajzi tanulmányok gyakran már egybemosódnak a művelődéstörténelemmel. Olyan fcntos területek a 7 cut an, mint a mezőgazdaság és ipar története, az iskolatörténet, és az egész legújabbkori fejlődés még mindig elég mostohán állnak, nem egyszer teljesen hiányzanak." Áttérve a kiadványok értékelésére, a referátum rámutatott arra, hogy „nem egyszer éppen a legfontosabb problémákkal nem foglalkozik senki, ugyanakkor sűrűn találkozunk kuriózumszerű, érdektelen adalékokkal, a napilapok, de a folyóiratok, sőt az évkönyvek hasábjain is. A témaválasztásban megmutatkozó ötletszerűség, esetlegesség gyakori kísérőjelensége a forrásanyagban, irodalcmban való tájékozatlanság és az elmaradt, sőt elavult szemlélet. Persze vannak kitűnő tanulmányok, amelyek probléma, 15 Századok