Századok – 1963
Történeti irodalom - Németalföldi tengerjárók (Ism. Agárdi Ferenc) 724
724 TÖRTÉNETI IRODALOM A kiadványt a Bajor Tudományos Akadémia adta ki. Tümmler forrásközlési módszere mintaszerű, a kiadvány szerkezete könnyen áttekinthető; a bevezetés mindössze Károly Ágost tevékenységének adatszerű összefoglalására és az események időrendjének rögzítésére törekszik. Igen hasznos viszont a kötetek végén található könyvészeti felsorolás, mely a levelekben érintett személyekkel ós problémákkal kapcsolatos irodalmat közli. BENDA KÁLMÁN NÉMETALFÖLDI TENGERJÁRÓK Összeállította, az előszót, összekötőszövegeket és jegyzeteket írta: Pálvölgyi Endre (Budapest, Gondolat Kiadó. 1961. 275 1.) A magyar könyvkiadás nem bővelkedik kultúrtörténeti munkákban és a népszerűsítő gazdaságtörténet sem erős oldala. A gyarmati területekből most független államokká váló országok történetét, vagy a félgyarmati országok fejlődését is alig-alig vette még tollára magyar történész. A tőke „eredeti akkumulációjának" és kihatásainak történelmi példáit, mintegy illusztrációit is hiába keressük a könyvtárak polcain. Ezért üdvözölni kell a „Németalföldi tengerjárók" című gyűjteménynek íróját, illetve válogatóját, csakúgy mint a Gondolat Kiadót, hogy megtette az első lépést e hiányosságok kiküszöbölésére. Pálvölgyi Endre előszava, mely értékeli Németalföld százéves szabadságharcát a feudális Spanyolország és az ezt támogató egyház ellen, a maga jelentőségében mutatja be az új kornak ezt az első nagyszabású polgári forradalmát. Elemzi a kereskedelmi és az ipari tőke kialakulásának a következményeit és befolyását a tudomány fellendülésére is, jól jellemezve az egész kort. Minderről írta Engels: „Ez volt a legnagyobb haladóirányú forradalom, amelyet az emberiség addig átélt. Oly kor volt ez, amelynek óriásokra volt szüksége. . . " És Marx A Tőkében: „Hollandia, amely a gyarmati rendszert elsőnek fejlesztette ki teljesen, már 1648-ban kereskedelmi nagyságának gyújtópontjában állott." Pálvölgyi az előszóban ós a jegyzetekben Marx megállapításához ad mozaikkópet és a könyvében hozott válogatások hősei néha az Engels említette „óriásokat" juttatják az ember eszébe. A szerző különben a hajózás tökéletesedéséről éppúgy felvilágosítást nyújt, mint a kalózkodás vagy a rabszolgakereskedelem szerepéről. Maga a könyv a korabeli holland felfedezésekről és kereskedelmi háborúkról, a gyarmatosítás kezdő lépéseiről számol be, mégpedig egykorú élmény-tudósítások, beszámolók és naplók megfelelő részleteinek közreadásával. Különösen érdekesek az „északkeleti" és az „északnyugati" átjárók kereséséről, a Fűszer-szigetek körüli vetélkedésekről és Ausztrália felfedezéséről szóló jelentések. Jól egészítik ki a művet az alapos jegyzetek és a bő bibliográfia. Viszont hiba, hogy az egykorú, tehát pontatlan térképek mellől hiányzik legalább egy mai általános térkép. „Az indiánok vitorláshajója" képaláíráshoz tartozó kép is egy dél-tengeri, tehát maláj vagy polinéziai kettős-csónakot ábrázol. Egyáltalán nem ártottak volna a bővebb, pontosabb képaláírások. Egyes földrajzi nevek (pl. Annobon — Annabon — Annaboin) neve is különböző alakban szerepelnek az egyes jelentésekben — minden megjegyzés nélkül. A Venezuela előtt fekvő Arun is Aruba szigete értendő. Az egyes, később fontossá vált helyek kezdeti történetét érdemes lett volna bővebben tárgyalni, például Manhattan (New York) kialakulását és Stuyvesant kormányzását. Azt is meg kellett volna írni pl., hogy a Salamon-szigetek lázas keresésének oka az volt, hogy azokon aranyat, a bibliai Salamon király kincsét remélték találni. — Hasznos lett volna idézni a „Guinea-járók" élményeiből és egyáltalán a Gorée, Arguin, Axim stb. körüli harcokból, melyeknek azután Ruyter diadala vetett véget. Fontos ez azért, mert ez időkben Guinea évi 7000 márkányi aranyexportjából Hollandiának mintegy 3000 márkányi jutott. Mindent összevéve: Pálvölgyi Endre és a könyvkiadó jó és követésre méltó munkát végzett. És követésre méltó a könyv viszonylagosan olcsó ára is. AGÁRDI FERENC
