Századok – 1963

Történeti irodalom - Politischer Briefwechsel des Herzogs und Grossherzogs Carl August von Weimar (Ism. Benda Kálmán) 723

TÖRTÉNETI IRODALOM 723 nyelvű, kiadásában. Schwarz nem ismeri Maksay összefoglalását, amely •—- Schwarzhoz hasonlóan —- megrostálja az erdélyi szász történészek és nyelvészek eredményeit, s e tekintetben Schwarzcal lényegében egyező véleményre jutott, még pedig 14 évvel korábban ! Schwarz a mai német nyelvföldrajz fejlettebb módszerével ós gazdagabb anyagával vizsgálja meg a kérdést. Leglényegesebb új eredménye, hogy a szepesi és az erdélyi szászok betelepülése egységes, összefüggő folyamat, amelynek során a mai szász nyelvterület felől Mosel vidéki frankok, továbbá az alakuló szász nyelvjárásterület egyéb telepesei, köztük csekély számban flandriaiak érkeztek a Szepességbe, majd innen Erdélybe. A Szepesség Schwarz szerint tehát északról települt be németekkel. Dél felől, az ország belsejéből csak bajorok érkeztek, ezek azonban a Dél-Szepessógen túl nem jutottak. Ezekből a bajor bányászokból Erdélybe is került. A frank eredetű telepesek ,,őshazája"-ként a Mosel folyó mindkét partja (1. térkép), a bajor bányászok „őshazája"ként Regensburgtól, illetőleg a Regen folyótól északra húzódó terület állapítható meg (26. térkép). Az utóbbira azonban az erdélyi Tekefalva (Tekendorf) és Szász-Régen ( Sächsisch-Regen) neve bizonyítékul nem használható fel. Schwarz nem ismeri például Kniezsa István „Keletmagyarország helynevei" című tanulmányát (vö. Deér—Gáldi : Magyarok és románok I, 111—313. 1.), nem ismerhette Helmut Protze (Zum bairischen lind ostfränkischen Anteil am Siebenbürgisch-Sächsischen .Jb. für fränkische Landesforschung 1960, 326—344. 1.), és hasonlóképpen Otto Mittilstraß (Beiträge zur Siedlungsgeschichte Siebenbürgens im Mittelalter. München, 1961) tanulmányát sem. A részleteket illetően ezért még nem egy helyen lehet, sőt kell vitázni. Schwarz könyve itt azért is érdekel bennünket, mivel Buda középkori németségének, legalább is a Budai Jogkönyv nyelve alapján szorosabb nyelvi kapcsolata volt a Szepesség és az észak-magyarországi bányavárosok németségével. A Budai Oklevéltár ós a Budai Jogkönyv alapján tisztázni lehet majd ezeket a kapcsolatokat, amelyek a történésznek is tanulsággal szolgálhatnak. E munkához Schwarz könyve kitűnő összehasonlítási lehetőséget nyújt. MOLLAY KÁROLY POLITISCHER BRIEFWECHSEL DES HERZOGS UND GROSSHERZOGS CARL AUGUST VON WEIMAR ((Herausgegeben von Willy Andreas. Bearbeitet von Hans Tümmler. I.: 1778—1790. Stuttgart. 1954. 597 1.; II.: 1791-1807. Stuttgart. 1958. 640 1.) KÁROLY ÁGOST SZÁSZ-WEI MARI HERCEG POLITIKAI LEVELEZÉSE Károly Ágost szász-weimari herceg (később nagyherceg) egyaránt ismert irodalom•és tudománypártolásáról, valamint a német nagypolitikában betöltött fontos szerepéről. A herceg, ellentétben kora német fejedelmeivel, országában mindvégig fenntartott bizonyos viszonylagos szabadságjogokat, s uralkodása idején Weimar a német szellemi és művészi fejlődés központjává vált. A birodalmi politikában a német egység megvalósításán fáradozott, s kezdeményezője volt az 1785-ben létrejött Fürstenbundnak. Károly Ágost szemben állt a Habsburg-törekvésekkel, s mindvégig poroszbarát politikát folytatott; az 1790-es években a porosz hadseregben részt vett a Franciaország elleni intervenciós háborúban, később porosz szövetségben harcolt Napoleon ellen. Magyar történelmi szempontból külön érdekességet ad személyének, hogy 1789-ben a II. Józseffel •elégedetlen ós Poroszország felé tekintő magyar nemesi mozgalom őt hívta meg a Habsburg-uralom alól elszakadni készülő ország trónjára. A levelezés sok új, eddig ismeretlen adatot hoz a kor németországi politikájára, a Habsburg-porosz viszonyra, majd főleg az 1790-es évek végétől kezdve a Franciaország elleni külpolitikai elgondolásokra; ezek a Habsburg-monarchia ós közelebbről Magyarország története szempontjából sem érdektelenek. A magyar nemesi mozgalom 1789— 1790-es terveire ós tárgyalásaira a kötet Gragger Róbert kutatásaihoz képest („Preussen, Weimar und die ungarische Königskrone". Berlin, 1923) a lényegben újat nem hoz. (Három Gragger által nem ismert levelet közöl, mindhárom Bek Pál 1789-es weimari és berlini titkos követségével kapcsolatos: 504., 507. ós 509. sz.). Ugyanakkor a nemzetközi távlatok megmutatásával rávilágít a magyar probléma európai hátterére.