Századok – 1963
Történeti irodalom - Reychman; Jan: Ze stosunków kulturalnych polsko-węgierskich w epoche Oświecenia (Ism. Osapláros István) 713
714 TÔHTÊNETI IEODALOM érdeklődött nehezebb, ritkább egzotikus nyelvek hánt, sőt foglalkozott valamelyest a keleti irodalmakkal is. Ezt az érdeklődést Mária Terézia varsói követe, Reviczky Károly (1772—1779 között tartózkodott Varsóban) ébresztette fel benne. Bár Reviczky magyar volt, Czartoryski érdeklődése ekkor még nem terjed ki a magyar nyelvre is. A magyar nyelv iránti érdeklődése csak jóval később, a felső-magyarországi magyar nemességgel való kapcsolatai és bártfafürdői tartózlodásai hatása alatt jelentkezett. Reychman leírja a bári konfederáció tagjainak bártfai tartózkodását, majd Adam Czartoryskinak és. kíséretének a XV11I. század végén évenként megismétlődő bártfai üdüléseit. Czartoryski kíséretében több ismert lengyel közéleti személyiség volt (Niemcewicz, a költő és mások), akümek emlékiratai alapján Reychman rekonstruálja e tartózkodások lefolyását. Bártfafürdő 1794 körül a magyar—lengyel forradalmi kapcsolatok színhelyévé vált, amelynek bizonyítékaként szerző bőven idéz Benda Kálmán háromkötetes „A magyar jakobinusok iratai" c. munkájából. A Czartoryskiak látogatásai időben átnyúltak a XIX. század elejére is, amikor e fürdő a magyarok között is egyre népszerűbb lett. Dessewffy Józsefnek, Kazinczy Ferencnek Lengyelország iránti érdeklődését is a bártfai találkozókra vezeti vissza a szerző. Igen találóan húzta alá Reychman, hogy a lengyel és magyar liberális nemességnek ugyanazok voltak a problémái: a nemzeti nyelv, a polgári szabadságok, a sajtószabadság kérdése, ami kétségkívül megkönnyítette a kölcsönös megértést. E találkozók nyomán az analóg problémáknak felismerése hatással volt Czartoryskinak a magyar nyelv iránti érdeklődésére. Reychman a Czartoryskiak könyvtárában megtalálta az ún. debreceni grammatikának azt a példányát, amelyet Bártfafürdőn 1799-ben Dessewffy dedikációval ajándékozott a poliglott érdeklődésű lengyel hercegnek. Czartoryski magyar nyelv iránti érdeklődésének fontosabb bizonyítéka a lengyel mágnás kezeírásával írt „Grammatyka wgierska" (Magyar nyelvtan) c. füzet, amely szintén a családi gyűjteményekben maradt fenn. E füzet társalgási és nyelvtani gyakorlatokat tartalmaz minden rendszer nélkül, sok hibával és következetlen helyesírással. Ezeket a nyelvész számára különösebb értéket nem jelentő jegyzeteket a szerző már előbb bemutatta a Magyar Nyelv 1959. évfolyamában. Reychman idáig még nem tudja megmagyarázni, ki volt Czartoryski magyar nyelvtanára, de felsorolja mindazokat a magyar politikusokat, akikkel Pulawyban magyarul beszélgethetett. Szerző megemlíti azt az érdekes körülményt is, hogy munkájának hőse a magyar nemesség elnyerése után magyar nyelven beszélt Bártfa és Sáros megye képviselőihez. S jóllehet Czartoryski könyvtárában más magyar nyelvtanok is fennmaradtak, mégsem lehet azt mondani, hogy érdeklődése elméleti jellegű lett volna. Elsősorban gyakorlati jellegű volt, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy a török nyelvet komolyan tanulmányozó lengyel mágnás nem vett észre semmiféle hasonlóságot vagy kölcsönhatást a két nyelv között. Nem is érdeklődött a magyar nyelv rokonai iránt, jóllehet Sajnovics és Gyarmati eredményei akkor már hozzáférhetőek voltak és unokaöccse, Jan Potocki, már ilyenirányú tájékozódással is bírt. Sőt utóbbi ilyen hányban tanulmányokat is írt — főként Paliss, Schlözer és mások munkáira támaszkodva. Reychman igen érdekes munkájából különben következik az is, hogy sem Czartoryski magyar nyelv iránti gyakorlati érdeklődése, sem pedig Jan Potocki elméleti érdeklődése a finnugor nyelvek iránt nem vált a lengyelországi finn-ugor kutatások alapjává. A lengyelországi finn-ugor kutatás — mint önálló tudományág — csak a XX. században fejlődött ki teljesen külön úton -— nem támaszkodva régebbi hagyományokra. (Erről ő különben a Nyelvtudományi Közlemények 1959. évi 1. számában írt magyarul, németül pedig az Ural Altaische Jahrbücher 1959. évi évfolyamában.) Adam Czartoryski érdeklődése a magyar nyelv iránt a magyar—lengyel nyelvészeti kapcsolatok történetében csak elszigetelt epizód maradt, de így is igen érdekes adalék a felvilágosodás korának eddig ismeretlen lengyel—magyar kulturális érintkezéseihez. CSAPLÁBOS ISTVÁN
