Századok – 1963

Történeti irodalom - Bucsay; Mihály: Geschichte des Protestantismus in Ungarn (Ism. Révész Imre) 707

TÖRTÉNETI IRODALOM 709 „tisztára mosni" őket Róma és a Habsburg előtt -— ti. hogy egyrésziik bekapcsolódott a Habsburg-ellenes politikai mozgalmakba (kuruc bujdosók stb.). — A XVII. századi protestáns belső fejlődés előadásában nagyon megérzik bizonyos református egyoldalú­ság: lutheránus, unitárius mozzanatokról alig tudunk meg valamit (106—119. 1.), pedig egyébként, mint már mondottuk is, a szerzőt általánosságban nem lehet a szemellenzős felekezeti dogmatizmus vádjával illetni. — A korán elhalt ifjú Rákóczi Zsigmond herceg sohasem volt „Thronfolger" (107. 1.). — II. Rákóczi Ferencnek sohasem volt jelszava ,,Pro Deo", a szécsényi gyűlés emlékérmén nem „drei Geistliche in verschiedenen Amts­trachten" láthatók (104. 1.). — Hogy a gyulafehérvári Bethlen-kollégiumban „eine glänzende Reihe von ausländischen Gelehrten" (117. 1.) működött volna, igen merész túlméretezés: a felsoroltak többsége szürke, Basire egyenesen kártevő tudós vagy nem is tudós egyéniség. — Hatvani Istvánt kár a Heinrich Gusztáv 1886-ban elkövetett vigyá­zatlanságával „ungarischer Faust"-nak emlegetni (142. L): a külföldi olvasó nem ismer­heti a személyéhez erőltetetten odakapcsolt, mondvacsinált sületlen mendemondákat, s még ki tudja, milyen Spengler-szerinti „fausti" alakot fog elképzelni a (hívő teológus létére is) komoly, sokoldalú és minden sarlatánságtól ment valódi természettudós Hat­vaniban. — Hiányolnunk kell a jozefin, szentszövetségi és reformkori protestantizmus ismertetésében (156—178.1.) a megfelelő kiértékelését ama lassú, de feltartóztathatatlan gazdasági-társadalmi átalakulásnak, amely a feudalirmusból a kapitalizmusba való átmenetellel és a polgári forradalomba torkollással a magyarországi protestantizmus sorsát a legerősebben befolyásolta. — Mindezen kritikai megjegyzéseimmel persze jó részben magamat is vádolom („engem esz a lúg, ha fejed mosom" !): -— Bucsay Mihály egyike volt legderekabb tanítványaimnak, 1944 előtti történetírói munkásságomnak alapvetően szellemtörténeti-idealisztikus beállítottságát nagyon is híven elsajátította (bár azt örömmel írom javára, hogy akkori felekezeti-dogmatikus korlátaimon már régeb­ben, de ebben a müvében különösen is túl tudott esetenként nézni). Sajnálom viszont, hogy a művének papírra tevése, illetőleg szedése és nyomása idején még nem ismerhette sem a Bach-korszak egyházpolitikájáról, sem Sinai Miklósról és koráról írt könyveimet — mert ezek ismeretében könnyebben tudott volna szabadulni a jozefin, a szentszövetségi és reformkori magyarországi protestantizmus történetének a hagyományban ^megrög­ződött, de számos ponton téves beállításaitól, amelyekét itt most nincs módomban egyen­kint fölfejteni. — Erős hiány, hogy a magyarországi plebejus reformáció régebbi irányai­val nagyon kurtán végez, az újabbakkal pedig (baptizmus, nazarénizmus stb.) a puszta említésükön kívül egyáltalán nem is foglalkozik, holott gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból ezek igen jelentős tünetek, a külföldi protestánsnak pedig magyar vonat­kozásban semmiféle képe nincs róluk, vagy ha van, abban nincs köszönet. A könyvnek egészben véve nagyon fegyelmezett és arányos technikai kompozí­ciójából meglehetősen kirínak a 77—79., még inkább a 168—169. és 194—195. lapokon található tömeges adat- és névfelsorolások, amelyek a külföldi olvásó számára így teljesen fölöslegesek és hasznavehetetlenek. — A szereplők és helységek magyar neveinek le­írásában, illetőleg átírásában és jelölésében sem mutatkozik következetesség, sőt meg­lehetős önkényesség látszik itt-ott — pedig ebben a kérdésben a H. Krimm professzor írta előszó szerint még bizonyos megegyezés is történt előzetesen a szerző és a kiadó között, —A könyv végén található szemelvényes bibliográfia egészben véve szerencsés válogatás eredménye, bár néhány tételének fölvételével nem tudunk egyetérteni. — Kisebb elírások és sajtóhibák a különben igen szép kiállítású könyvben nem éppen ritkák, de ezek a könyv használhatóságát nem veszélyeztetik komolyabban, s egy második kiadás­ban könnyen kiküszöbölhetők. — A kép- és térképanyag bővebb is lehetne, viszont a magyar református egyház „címerének" közlésére ebben az 1944 előtti, feudális módra kidíszített formájában (koronás sisak, heraldikus foszlányok) nem volt semmi szükség; tudomásom szerint ma már nem is használ belőle mást az egyház, csak a pajzson levő szimbolikus képet az ősi zászlós báránnyal, amely református talajon egészen a Méliusz Péter koráig megy vissza. Egy esetleges új kiadásban a „Staat und Kirchen zwischen 1918 und 1948" с. utolsó fejezet bővebben és nemcsak „Nachwort" jellegűen, kevesebb rezerváltsággal és épülő szocializmusunk melletti határozottabb állásfoglalással volna kifejtendő. •— Mindezen, itt csak öregéből felsorolt hiányok és hibák mellett is, a szerző a már meg­előző számos derék szakdolgozatából ismert elmélyedő tudásának, finom írói tehet­ségének, erős szerkesztő képességének itt is kiváló jeleit adja. Könyvével — okunk van feltételezni — becsületet szerez azokban a külföldi körökben, amelyeket akár érzületi, akár tudományos szempontból elsősorban érdekelhet ma a magyarországi protestan­tizmus története. RÉVÉSZ IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom