Századok – 1963
Tanulmányok - Kirschner Béla–Rácz Béla: Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában - 647
AZ ÓZDI VASMŰ TÖBTÉNETE 653 •egy részét Szurovi József, Jávorcsik József és Válóczi Elek mentette meg.3 0 A munkások és műszakiak együttműködése mentette meg a szakítómű korszerűen felszerelt megmunkáló gépeit is. A szerszámgépekre mind a német, mind a magyar katonai hatóságok igényt tartottak. Az igénylőket azonban a munkások és a műhely néhány vezetője egymás ellen kijátszották, és a gépeket a huzavona ideje alatt elrejtették. E lavirozás eredményeként egy esztergapad, egy tíztonnás szakítógép, egy Charpy-gép és egy Rockwel-keménységvizsgáló kivételével a műhely berendezése sértetlen maradt.3 1 A kijelölt munkáscsoportok a gyári robbantásokat is úgy hajtották végre, hogy lehetőleg a kevésbé értékes és a könnyen helyreállítható részekben tegyenek kárt. A síngyökök helyett pl. a váltókat robbantották fel. Volt olyan csoport, amely az ekrazittal robbantásra előkészített ózdi híd robbanóanyagának jelentős részét rendkívül nagy veszélyek között leszerelte és így a híd csak kisebb sérüléseket szenvedett. Boskó Sándor, aki az utolsó napokban Roller Kálmán helyett átvette a gyár vezetését, utasította a gyári tűzoltókat, Varga Sándort, Hídvégi Jenőt és Dormó Györgyöt, hogy a németek által aláaknázott gépek alól a robbanóanyagot szedjék ki. Nevezettek a feladatot végre is hajtották.32 E szabotázsakciókat az jellemezte, hogy azokat, egy-két kivételes esettől eltekintve, különálló kis csoportok, központi irányítás nélkül, elszigetelten hajtották végre.3 3 A szabotázsakciók kiszélesedésével egyidőben nagy mértékben megnőtt a „lógósok" száma is. Az Ózdi Acélgyárban, az 1944. szeptember 15-i nyilvántartás szerint 7269 munkásból csak 5425 jelent meg. Az 1844 távolmaradóból 944 szolgált a hadseregben, 900 munkás, a dolgozók látszámának 16,5%-a különböző ürüggyel (szabadság, betegség) kivonta magát a termelésből.3 4 Adataink szerint novemberben a gyárban már csak 4250-en3 5 dolgoztak. A szeptemberi nyilvántartott munkáslétszámot alapulvéve, a további csökkenés 1175 főt jelentett. Ha figyelembevesszük az akkori viszonyokat — további 500 munkást be is hívtak katonának —, a munkából távolmaradók száma novemberben így is 1400—1600 körül mozoghatott. Ez kereken 40%-a volt a dolgozók létszámának. A nagyarányú távolmaradást látszik igazolni Tetmayernek 1944. december 15-én az Ózdi Acélgyárhoz írt levele is. „Megállapítást nyert, hogy a fizetéses szabadság vagy előlegek, ill. segélyek nyújtása után, valamint nagyobb mennyiségben természetben kiosztott élelmiszerek vételezését követően, a munkásság közül sokan indokolatlanul távolmaradnak munkahelyüktől."36 30 Válóczi Elek személyes közlése alapján. 31 OL RMSV Rt. vez. ig. lev. 1944/45. 236. dosszié. 32 Dr. Boskó Sándor személyes közlése alapján. 33 Leniczky Gyula, Blaskovits Ferenc: és Kübancsik István személyes közlése alapján. 34 OL RMSV Rt. ált. 366. csomó adatai. 35 Uo. 416 cs. általános gyári ügyek dosszié. 36 Uo. ós 366. csomó adatai alapján. — A munkások nagyarányú munkabeszüntetése nem ózdi specialitás, lianem országos jelenség volt. Ezt bizonyítja, többek között, az Iparügyi Minisztérium Vllb. osztályának azon rendelete, melyben előírta a „lógósok" sürgős bejelentését (uo. 316. csomó), valamint 1944. nov. 9-ón Almássy ezredesnek a budapesti tisztiházban a parancsnokok és vállalatvezetők számára tartott eligazításon kiadott azon utasítása, hogy a rendbontók, szabotálok, notórius munkakerülők közül egyeseket a hüsz. parancsnokok rögtön jelentsenek be, s példa statuálás céljából azonnal lövessenek •agyon. (Uo. vez. ig. lev. 1944/45. 236. dosszié, 1944. nov. 9-i feljegyzés.)
