Századok – 1963

Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32

ASPROMONTE ËS A HAGYAB, EMIGRÁCIÓ 1862-BEN 65 tragikus következményei semmit sem vonnak le a mozgalomban részt vett magyarok politikai, emberi értékéből, sőt azt magasabbra emelik. Az egyetemes emberi haladás és benne a magyar nép érdekeit is az szolgálta volna jobban, ha Olaszország belpolitikai kérdései a nemzeti mozgalom demokratikusabb irányzatainak befolyása, érvényre jutása útján oldódnak meg. Ennek elősegítése, ennek érdekében vállalt kockázat a magyar emigráció egyes tagjai részéről pozitív cselekedetnek tekinthető. A történeti igazság az, hogy a konzer vatív-monarchista erők felülkerekedése, a jobboldali fordulat Itáliában k végső soron magában rejtette már a hivatalos magyar emigráns politika elejtését, megtagadását, Kossuth további kísérleteinek sikertelenségét is. De ezen túlmenően a reakciós fordulat Olaszországban nemzetközileg kedvezőbb körülményeket teremtett a magyar kérdés konzervatív szellemű, kompromiszszumos lezárásához is. Ebben a vonatkozásban ilyen összefüggésben Aspromonte nemcsak az olasz nép, de a magyar nép számára sem kecsegtetett semmi jóval, és előrevetette árnyékát a további kritikus eseményeknek. A magyar emigráció céljai, az adott olaszországi és az általános európai helyzet következtében nem válhattak valóra. Sem a hivatalosnak tekinthető, Kossuth által képviselt irányzat, sem a Garibaldihoz kapcsolódó, baloldalibb szárny törekvései nem juthattak sikerre. Kossuth, Frigyesy és Dunyov politikai ellentétei következetességükből, emberi magatartásuk és jellemük egyenességéből is fakadtak. Politikai és emberi arculatuk, ellentéteik dacára sokkal több rokon vonást mutat fel, mint ahogy az első pillanatra tűnhet. Olyan J embertípusok tevékenységéről, sorsáról van szó, akik bár nagyon is különböző értékekkel, ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkeztek, de annyi bizonyos, hogy tetteikben döntően előtűnik a haza jövőjéért való aggodalom, a népük sorsával való törődés. Politikai meggondolásaik hátterében nem egyéni célok, nem karrierista meggondolások álltak, hanem az emberi haladás, a haza érdekei. Ebben a vonatkozásban is élesen eltértek olyan típusoktól, mint Eberhardt, ' akinek múltját olaszországi katonai karrierje nem feledtetheti. Nem abban rejlett Eberhardt legfőbb gyengéje, hogy 1860 után elfordult Garibalditól és a monarchia szolgálatába szegődött. Ezt rajta kívül sokan megtették. A polgári átalakulás természetéből következik, hogv a forradalom egykori híveinek nem kis hányada az ellenforradalmi konszolidáció támogatójává válik. Erre számos példát lehetne említeni nemcsak Olaszország polgári átalakulása, de több más ország történetéből is. 1862-ben nem is kevesen Garibaldi egykori támogatói közül elhúzódtak a forradalmi táborból. Ki-ki politikai nézetei, osztályhelyzete, politikai pályafutásának tapasztalata szerint foglalt állást. Mindezek a tényezők nyilván Eberhardt állásfoglalását is befolyásolták. De ami különösen feltűnő és kihívó, hogy akadt magyar emigráns, méghozzá Garibaldi egykori tiszttársai közül, aki gátlástalan cinizmussal, szinte dicsekvő önteltséggel vállalta a monarchia által kirótt szégyenletes szerepet. Ami keserűséggel tölthetett el minden lelkiismeretes embert, hogy abból a súlyos egyéni és társadalmi tragédiából, ami Aspromontenál lejátszódott, akadtak, akik hasznot húztak, karriert kovácsoltak. így járt el Eberhardt is, amikor babért szerzett azért, amiért legjobb esetben megvetés járt volna. Magatartása még a monarchia táborában sem keltett egyöntetű helyeslést. Többen felismerték — köztük Bixio tábornok is —, hogy a turini udvarnak végül is többet árt, mint használ, ha olyan figurákat kap magasra, mint az aspromontei főszereplő: Eberhardt. Az utóbbi végül is elszigetelődött, magára maradt, és élete végéig nem volt képes kimagyarázkodni tetteiért. Milyen látszólag 5 Századok