Századok – 1963

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610

BUCKLE ÉS A MAGYAK POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS 643 A kiegyezést követő évtizedben Magyarországon az uralkodó osztályok minden rétege, a köznemesség, birtokos nemesség és a mágnásosztály egyaránt, a történetírásban is kora nagy társadalmi mozgalmával, a munkásosztály hatalomratörő harcával szemben keresett támaszt és védelmet. Tájékozódását sok sajátos törekvés, sokszor egyéni elgondolás színezte, de a történelmi fejlődés alapvető mozzanatait, szembetűnő fordulatait sohasem vizsgálta meg a maguk tényszerű valóságában. A forradalmakat, az osztályharcot, a nemesség, a klérus történeti szerepét, az államhatalom és képviselőinek tevékenységét egyre inkább romantikus,, szubjektív és irracionális nézetek alapján építette be történeti szintéziseibe. Buckle racionalizmusának, a történelemből minden természetfölötti misztifikációt kiiktató következetességének nem volt helye e koncepciókban. Adatai a történelem olyan igazságait hirdették, amelyekről a magyar uralkodó osztály sem akart tudni. Napjainkban Buckle adatgazdagságával és tudományos optimizmusával ismét magára vonja a polgári történetírás figyelmét. Akik az értelmiség történeti szerepét hangsúlyozzák, új érdeklődéssel vizsgálják az értelmi fejlődésre épített bucklei történetfclfogást s a „History of Civilisation" gazdag és színes tudománytörténeti összefoglalását. A pozitivista történetírók, Lecky, Draper, Littré, Taine szemléletének megítélésében a polgári történetírásban meglehetősen eltérő vélemények uralkodnak. Ezeknek az íróknak Comtehoz való viszonyát is csak most kezdik tisztázni egyes burzsoá tudósok. Az viszont hátározottan .felismerhető, hogy az irracionális-idealista történetszemlélettől elforduló, a tudománytól a történeti valóság megismerését váró, a marxizmus felé közeledő vagy a materialista és idealista történetszemléletek között átmenetet kereső polgári történészek elevenítik fel a XIX. századi nagy pozitivisták, közöttük Buckle eredményeit és módszerét.C7 Hiába sorolták a szellemtörténészek a marxisták közé Bucklet; hogy a történelmi és dialektikus materializmus elvei alapján tájékozódott-e a történelemben, azt nem az dönti el, hogy milyen kérdéseket feszegetett, hanem az, hogy adott-e rájuk meggyőző feleleteket. Buckle a történelmi valóság megismerésére tört, s ez mindazoknak, akik tagadták a történelmi megismerés lehetőségét, elegendő volt arra, hogy a marxisták közé sorolják őt. Pedig Bucklet a marxista történetfelfogás lényegétől az idealizmus és a materializmus között feszülő ellentét választja el. Kérdéseivel viszont eljutott a maga világának legszélső határaira. Mert arról nem feledkezhetünk meg, hogy Buckle a történelmi valóság megismerésének kulcskérdéseit vetette fel. Azokat, amelyekre csak a történelmi materializmus alapján adhat kielégítő és ellentmondásokat kizáró választ a történetkutató. Mezerayt, a XVII. századi francia történetírót, aki elsőnek közölte a lakosság adózásáról, a nép szokásairól és a városok életéről a korában összeszedhető adatokat, Buckle azért becsülte igen nagyra, mert „idegenkedik különös dolgokat csak azért elhinni, mert azokat addig valóknak tartották; és igen nagy hajlandóságot árul el inkább a nép, mint a fejedelmek pártjára állani". Buckle éles kritikai szellemének, mindennemű nemzeti elfogultságon felülemelkedő, általános és egyetemes összefüggéseket kereső nézeteinek mél-67

„Can we really afford to suppress writers wlio approach history in this way?" fejezi be C. A. Wells tanulmányát. „Szemfényvesztő" korában, „amikor Croce és Collingwood nagy gondolkodóknak számítanak", Bucklet nagy tudásáért és történet kutatói módszeréért értékeli nagvra; Wells : i. m. 88. 1. Aubyn : i. m.; D. 0. Charlton : Positivist thought in France. 1852—1870. Oxford. 1959. 24L 1.