Századok – 1963
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610
BtCKI.E É.S A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉKETÍRÁS 635 tulajdonságok, az erő, ügyesség, bátorság folyománya. Nincs áthidalhatatlan szakadék a birtokosok és birtoktalanok között, hiszen a történelem bizonyítja, hogy „a munka új tőkéket teremt". A zsarnokság nincs ellentétben a nép jólétével, a vallás az emberi ésszel, és a haladás legnagyobb gátja ,,az anyagiasság, az önzés". A történelem menetét a „szellemi törvények" határozzák meg. Külön fejezetet szentel annak, hogy bebizonyítsa: Buckle ingatag alapra épít, amikor Quetelet statisztikai vizsgálódásaiból von le messzemenő következtetéseket a történelem törvényszerű menetére. E ,,módszeres"-nek aligha nevezhető kritika minden sora arról árulkodik, hogy írója teljesen járatlan a történelemben, bár soha sem süllyed a korabeli tudományos vitákban elhatalmasodó vulgáris, otromba szitkozódásokba. Mert Bucklenek az olcsó sikerre számító útszéli hangú bírálatból is kijutott. Egyik kritikusa Buckle „varangy elméletéről" beszél és leszögezi, hogy a „History of Civilisation" „történeti békacomb kísérlet", amely „elejétől végig el van hibázva".52 Korény-Scheck kínosan ügyel mondanivalója „tudományos" jellegére, amikor megállapítja, hogy „minden haladás az ember belsejéből jő", s közben nem veszi észre, hogy Buckle hasonló végkövetkeztetésre jutott. Csupán annyi a különbség, hogy nem az erkölcsi tulajdonságokban, hanem az értelmi képességekben látja a haladás forrását. Kétségtelen, hogy Korény elemzésében annak a történetszemléleti elvnek töredékes és homályos körvonalai tűnnek elő, amely a vizsgálódást a tényanyagról az egyén lelkiéletének nagyon is ingatag területére helyezte át.53 De ha arra a kérdésre akarunk feleletet kapni, hogy Korény miért tekinti Buckle művét materialista alkotásnak, a szemléleti alap tisztázása kevés támpontot nyújt. Korény nem áll egyedül véleményével: a polgári tudományosság előszeretettel utalta Bucklet a materialisták közé. „Az ultramontán párt mindenkit materialistának számít, akik a tudományos vívmányokat az egyház és dogmák ellen használják fel" —mondja Korény munkájának megjelenésével közel egyidőben György Aladár. Figyelemreméltó meglátás, de nem kielégítő magyarázat, hiszen az ultramontanusok nem állottak egyedül véleményükkel. Korény kritikai módszere azonban felfedi, miként hatalmasodnak el Buckle művében az idők folyamán a materialista történetszemlélet jegyei. Korény követi számos külföldi kollegáját: úgy kritizálja Bucklet, hogy nem ismeri munkáját, vagy saját nézeteihez, hatásos csattanóihoz konstruál Buckleből megfelelő vitapartnert. A kritikusok a „History of Civilisation" szövege helyett a magukszült véleményekkel vitatkoztak, s Buckle az e kritikában született nézeteivel lassan materialista történészek szemléletéhez közeledett. E csalóka játéka a valóságnak abban tetőződik, hogy Bucklenek a marxista történetfelfogással közös vagy ahhoz hasonló elveket tulajdonítottak. Pedig Buckle felfogása a marxista történetszemlélettel sokkal inkább ellentétes, mint polgári bírálóinak bármilyen véleményével. Elmélete a tudományos szocializmus történetszemlélete mellett a valóság lényegének megközelítésére törő, de célját soha el nem érő próbálkozássá egyszerűsödik. Hatásos vonásai megfakulnak, mint ahogyan elvesztették varázsukat a „His-52 Wellentczey Mór : Hegel és Buckle Tamás és a történet némely alapkérdése. Győri Közlöny. 1880. 71. sz. 53 Korény-Sclieck egyéb történetfilozófiai műveibe nem sikerült beletekintenünk. (A történelem és bölcsészet a közoktatási tanács legújabb tantervében. 1876. A bajai Kath. Főgimn. Értesítője; A törvényszerűség a történelem terén 1881. Az újvidéki K. Főgimnázium Értesítője.)
