Századok – 1963

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610

636 R. VÁRKONYI ÁGNES: В UCK" LR ÉS A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS tory of Civilisation" nagylélegzetű, gazdag anyagra épített fejtegetései mellett a középkori krónikások elbeszélései. A marxista szemlélet fordítja el tőle egyik leglelkesebb magyar hívét is. György Aladár, a „History of Civilisation" fordítógárdájának lelke ugyancsak a külföldet járt értelmiségi fiatalok közé tartozott. A pozitivistákat mindannyijuknál jobban ismerte. J. St. Mill hallgatója volt, tanítványának vallotta magát, és Buckle művét korszakalkotónak tekintette. Ám hamar felismeri, bogy Buckle délibábot kerget, amikor a tudományok fejlődésében látja a történelem motorját és az osztályellentétekből származó feszültségek biztosító szelepét. György Aladár külföldi tartózkodása alatt megismerkedett a munkásmozgalommal, személyes kapcsolatba került Marx-szal és bekerült az I. Internacionálé tisztikarába. A kommünárok harcának igazságát hirdető cikksorozata azt tanúsítja, hogy a Párizsi Kommünben a tudományos szocializmus elveinek bizonyságát látta. Pozitivista munkákból gyűjtötte össze ismereteit az emberiség történetéről, de a nagy adathalmazban már a történelmi materializmus szemlélete alapján próbál rendet teremteni. Úgy látja, Buckle nem találta meg a történeti valóság kulcsát. Nagy érdemét a történeti fejlődés elméletének kifejtésében látja, de véleménye szerint nem merítette ki a fejlődés tényében rejlő lehetőségeket. Helyteleníti a módszerét, mert a kor, amit áttekint, időben és térben is kiragadott, nem öleli fel az egész emberiség teljes történetét. György nem a polgár szemével nézi a történelmet, s nem látja ezt a haladás állandó folyamatának. A középkor visszaesést mutat — mondja -—, ,,s a mai négerek s félvad népek állapota hangosan tiltakozik az emberiség oly sokszor emlegetett egyetemes haladása ellen". A szabadakarat tagadásában ugyancsak nem ért egyet Bucklelel — „aki szerinte az ember szabadakaratának horderejét teljesen félreismerte". Az emberek cselekvőkészségét azonban nem teológiai tanítások alapján kéri számon, hanem megsejti, hogy az emberi cselekedetek történelmi mechanizálása az osztályharc tagadásához vezethet. A polgári osztály kialakulását és előretörését sem csupán az arisztokráciával, a nemességgel folytatott harcában figyeli, mint Buckle, hanem látja szövetségeiket is, és leszögezi, hogy a polgárság nem azonos a néppel, „mely folytonosan elnyomatva maradt". A francia forradalomnak, a politikai történelem legszebb korszakának okát pedig Buckletől eltérően nem a tudományos, értelmi fejlődésben fedezi fel, hanem az abszolutizmus rendszerének politikai és anyagi mozzanataira figyel. Fejtegetéseiben már Engels Parasztháborújára és Marx Tőkéjére támaszkodik, de a pozitivisták hatása alól nem sikerül teljesen kikerülnie. Világosan látja a szocializmus és kommunizmus lényegét: a proletariátus politikai és társadalmi jogainak biztosítását, a kapitalizmus társadalmi rendjének gyökeres megváltoztatását, amelynek megvalósítása „jogosult", mert „az emberiség előrehaladásának biztosítója" és csak idő kérdése. Elveti Buckle véleményét, amely szerint a politikai diplomáciai történettel szemben áll a művelődéstörténet. Szerinte a kettő együtt, egymást kiegészítve, egymásra hatva alkotja az emberiség történetét. Mégis művelődéstörténetet ír, amikoraz emberiség történetének leglényegesebb mozzanatait akarja előadni. Munkája Buckle művének fordításával párhuzamosan készült, s a „History of Civilisation" hatására sok helyütt rálapozhatnak „Az egyetemes művelődéstörténelem vázlata" c. műben.54 54

György Aladár: Történelmi irodalmunkról. Figyelő. 1874. márc. 15., ápr. 26. sz.; uő : A fejlődés eszméje a történelemben, uo. 1874. szept. 13. sz.; uő : A művelődéstörténelem jelentősége, uo. 1874. 44. sz.; uö : Az egyetemes művelődéstörténelem váz-