Századok – 1963
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610
626 R. VÁRKONYI ÁGNES: В UCK" LR ÉS A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS megismerhetetlen, de ha lehetséges is lenne ilyen tudomány, az nem küszöbölhetné ki a hit elveit és az erkölcsiség kérdéseit a történeti vizsgálódásból. Buckle antiklerikalizmusa ellenébe azt veti, hogy a polgáriasodás az emberek erkölcsi magatartásától függ, és éppen ezért legfőbb előmozdítója a kereszténység volt. A bíráló azonban saját magával is ellentmondásba kerül, mert Buckle alapkoncepciójának azt a fő pillérét, hogy az emberiség a fejlődés során tökéletesedik, úgy próbálja megdönteni, hogy leszögezi: az emberi boldogság legfőbb záloga nem a haladás, hanem a veszteglés, a nyugalom. A kritikák azcftiban ezekben az években nem találnak visszhangot Magyarországon. Buckle műve felé inkább érdeklődéssel fordul a figyelem. A Budapesti Szemle 1865-ben Huszár Imre meglehetősen hiányos fordításában részleteket közöl a „History of Civilisation" VI. fejezetéből. Ez a fejezet a történetírás eredetével foglalkozik és jellemzi a középkori történeti irodalmat. A választás azért is szembetűnő, mert Buckle a középkori történetírás egyházi jellegéből fakadó elfogultságának hangsúlyozásával ugyancsak magára zúdította a papi körök bírálatát. A Huszár által közölt részlet pedig a fejezetnek az egyházi jellegű történetírásra vonatkozó sorait tárja a szélesebb olvasóközönség elé. Az európai irodalom azzal, hogy a papok kezébe került — olvashatjuk Huszár fordítását —, „egy osztály egyedárusága alá került, természetesen azon osztály akkori sajátosságainak kinyomatává lőn. . . Ekkép az irodalom (ti. a történetírás) sok ideig ahelyett, hogy javára szolgált volna a társadalommak, inkább ártalmára volt; mert növelte a hiszékenységet és megakadályozta a társadalom haladását." Az európai történetírás megromlásának egyik legfőbb oka az volt, hogy „a történelem egyetlen és egy olyan osztály egyedárusága alá került, amelyet hivatása szükségképpen hiszékenyé tett, s amelynek közvetlen érdekében áll az általános hiszékenységet előmozdítani, mivel ez volt az alap, a melyen saját tekintélye épült".34 Huszár közleménye a történetírás hazai viszonyai között, ahol számos sikeres történész, számottevő tudománypolitikus az egyházi rend tagja, pap vagy püspök, különösen figyelemreméltó. Nem tudunk azonban arról, hogy ebben az időben bármelyik történetíró vitába szállott volna Bucklenek az egyháziak történetírását támadó nézeteivel. Talán csak Franki (Fraknói) Vilmos nagy Pázmány-monográfiájának bevezetőjében fedezhetünk fel némi Buckle felfogásának szánt ellenvéleményt.35 A hivatalos történetírás kapui azonban még nyitva állanak a Buckle által is képviselt nézetek előtt. Ipolyi Arnold, a hazai történetírás egyik legnagyobb tekintélye, maga is az egyházi rend tagja, 1869-ben arról beszélt, hogy ,,az újabb történetírók" elméjét már a pozitivisták és közöttük Buckle elvei tartják fogva. Jelentősnek tartja azt a vizsgálódási módszert, amely ,,a történeti eseményekben a természet törvényeit" keresi, de helyességéről, 34 Huszár Imre : A történeti irodalom eredete és állapota a középkorban. Bp. Sz. Új folyam. II. köt. 1865. 270. 1. 35 „Az események fölfogásában, az egyéniségek megbírálásában .elfogulatlan és részrehajlatlan igyekeztem lenni, de nem vágyódom azok dicsősége után, kik az igazságot a közönyösséggel, a tárgyilagosságot a színtelenséggel azonosítják. A kath. egyházban Isten művét, a szabadság és a haladás, a fölvilágosodás és jólét emeltyűjét látom; de azért nem kellett azon következményre jutnom, hogy minden intézmény, törekvés és egyéniség, mely katholikus jelleggel bír, szent, helyes és kifogástalan s mint ami a kath. egyházon kívül áll, rossz, helytelen és átkos." (Franki [Fraknói] V. : i. m. Bevezetés.) A munkában viszont, amint azt Pauler bírálata is kimutatta (Századok, 1869) ez a „részrehajlatlanság" nem valósult meg. Különösen a jezsuiták történeti szerepének megítélésében szembetűnő éppen e részrehajlás.
