Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
60 LU К ÁCS LAJOS minden figyelmét, kombinációját a velencei kérdésre irányította, és ezzel összefüggésben helyezkedett a kényszerű várakozás álláspontjára. Róma felszabadításának problémáját időszerűtlennek tartotta, a magyar ügy szempontjából kifejezetten helytelennek, mert a baráti olasz erőket nem Ausztria ellen, hanem III. Napoleonnal fordítja szembe — pedig az megítélése szerint ütőkártya lehet Bécs ellenében. Éppen ezért miután Kossuth hírül vette Garibaldi szicíliai fellépését, „Roma о morte" jelszavának kibocsátását, egyetlen egy lépést sem tett, ami arra mutatna, hogy akciójával egyetértene, vagy azt helyeselné. A hallgatás az adott helyzetben politikai okosságra mutatott, mert a nyílt fellépés Garibaldi akciója ellen, annak elítélése, nem szolgálta volna sem Kossuth, sem az általa képviselt ügy érdekeit. Gondolnunk kell arra is, hogy Garibaldi szicíliai fellépésének idején Európa minden rendű és rangú reakciós ereje felvonult a pápától egészen a cárig. Nemcsak III. Napoleon biztosította teljes mértékű katonai segítségéről a turini kormányzatot, de Ausztria is jelentős katonai támogatást helyezett kilátásba arra az esetre, ha Garibaldi meg merné támadni Rómát. Az angol kormány szintén a mozgalom mielőbbi elfojtását sürgette, attól félve, hogy annak hullámai egy általános európai népmozgalom kibonatkozásához vezethetnek. Az orosz cári kormányzat III. Napoleonnal teljes egyetértésben járt el, Turint könyörtelen fellépésre ösztökélte Garibaldi mozgalmával szemben. Az aspromontei mészárlásért az olasz monarchia messzemenően kivívta a cári kormány elismerését és bizalmát, olyannyira, hogy az 1860 óta megszakadt diplomáciai kapcsolatot azon nyomban helyreállították, és Gorcsakov cári külügyminiszter hosszú nyilatkozatban dicsérte meg Turin erélyes fellépését.93 A napisajtó tele volt a különböző kormányok, királyok Garibaldi-ellenes nyilatkozataival, nap-nap után láttak napvilágot a turini kormányt bátorító, ösztökélő, különböző kormánykörökből származó felhívások.9 4 Ebben a reakciós hangzavarban a magyar emigráció vezetőinek legenyhébb Garibaldit bíráló megnyilatkozása is messzemenően félreérthető és kiaknázható volt a konzervatív-reakciós erők részéről. Sajnos az adott kényes helyzetben Kossuth nem tudott teljes mértékben kiigazodni, ami szükségtelen ballépésre vezetett. Nincsen arra semmiféle bizonyítékunk, hogy a turini kormányzat kérte volna Kossuthot, hogy a nyilvánosság előtt határolja el magát Garibaldi akciójától, vagy akár csak intézzen hozzá levelet, mint azt 1860 szeptemberében már megtette, hogy ezáltal is visszatartsa Garibaldit a további lépésektől. Annyi bizonyos, hogy a Rattazzikormány minden ilyesfajta akciót örömmel fogadott és ebben a vonatkozásban szívesen ösztökélt is, de kényszerítésről szó sem lehetett.9 5 Inkább arról lehet 93 A nemzetközi diplomácia magatartásához : Émile Bourgeois : Manuel historique de politique éntrangère 1610: 1878. I—III. Paris. 1892. III.; L. M. Case: Franco —- italian Relations 1860—1865. The Roman Question and the convention of September. Filadelfia. 1932; I documenti diplomatici italiani. Prima séria 1861—1870. Vol. II. (1861—62). Roma. 1959. Szerk. Walter Maturi. 94 A nemzetközi élet hullámzásai tükröződnek az egykorú sajtóban is, így utalhatunk többek között az II Diritto 1862. aug. 30., szept. 4. és további számaira; a Pesti Napló 1862. aug. 26., 27., 31., szept. 2., 3., 4. számaira; Pesti Hírnök 1862. aug. 15., 28., 31. sz. 95 Kossuth egyébként úgy nyilatkozik írásaiban Rattazziról, hogy vele igen bizalmas viszonyt épített ki. Kiss Miklóshoz 1862. febr. 25-én San Francesco d'Albaroból írott levelében megjegyzi, hogy „Rattazzival nagyon meg vagyok elégedve. Vele tökéletesen értjük egymást. Űgy hiszem, oly bizalmas lábon állandunk vele, mint Cavourra] állottunk." (Kossuth : Irataim. III. 705. 1.) Rattazzi kormányra kerülése után a jó kap-
