Századok – 1963

Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1

A KÖZÉPKORI MAGYAR. ..MAGÁNJOGI" ÍRÁSBELISÉG 5 azonban csak a Radoéban esik szó; ez a része azonban kétségtelenül későbbi szerkesztés.2

1

De a Petrus comesé is, a Radoéval együtt, szintén pecsételetlen lehetett, csak később mind a kettőt korszerűbben átdolgozhatták, hogy a bizonyítás céljaira formai és részben talán tartalmi szempontból egyaránt alkalmasabbá tegyék őket. Belőlük tehát, valamint azokből az I. László korabeli notitiákból,22

amelyek alapján a bakonybéli2

3

(és a veszprémi2

4

) birtokösszeírás készült, — a valószínűség komoly igényével — mégis azt a diplomatikai következtetést vonhatjuk le, hogy a XI. század második felében nálunk is felbukkant a királyi engedélyre, anathémára és tanúkra támaszkodó, de pecsételetlen, tehát a királyi oklevélhez viszonyítva hiányos külsejű magánoklevél. S ha valóban így áll a dolog, mint a sor utolsó tagja, ebbe a csoportba tartozik, és előbbi megállapításunkat megerősíti az 1079-ből való s eredetiben is ránkmaradt (a veszprémi egyház javára szóló, tehát valószínűleg Veszprémben is készült) Guden-féle adománylevél. Ez kétségtelenül királyi licentiával, tanúk alkalmazásával és pecsételetlen ül készült, csak később, a XIII. század elején függesztettek rá valamilyen pecsétet, hogy bizonyítékként használva, mint külsőleg korszerűtlen, ne váljék gyanússá.25 Delia valamennyit királyi pecséttel óhajtották volna megerősíttetni (ami a XII. században hosszú időre szokásossá is vált), s ez az aktus valamilyen okból elmaradt ; vag-y ha a Radoé és Péter comesé eredetileg is így volt kiállítva, de az átírás miatt ebben a formában nem maradtak ránk; az Atlia ispánéról pedig csak lekopott volna a pecsét, és a XV. századi királyi bíróság ezért nem fogadta el bizonyítékul; még akkor is mind — vagy ha a Rado- és Péter ispánféle csak későbbi koholmány: az Athaé (mert a Képes Krónika és Zsigmond király igazolja) és Gudené (mert kétségtelenül eredetinek és valódinak mutatkozik) — véleményünk szerint a mellett bizonyít, hogy a magyar magánoklevél, legfeljebb ma még egészen fel nem derített formában, de mégis inkább már a XÍ. század második felében megszületett. Az utóbbi két oklevél (az Athaé és Gudené) azonban mégis az előbbi, határozottabb állásfoglalásunkat indokolja, azt tudniillik, hogy első magánokleveleink pecsételetlenek voltak.26

S ha a nyugati (szomszédos és távolabbi) területek korabeli oklevelesgyakorlatát vizsgáljuk, megnyugtató érzéssel azt találjuk, hogy a mi néhány magánoklevelünk nagyon szépen beleillik abba a nagy kulturális erőfeszítésbe, amely az írásellenes magatartás hosszú korszakát — a gazdasági s a reáépülő újabb társadalmi és jogi fejlődés eredményeképpen — átlendíteni készült a holtponton, s 21

Ld. a 11. sz. jegyzetet. 22

Szentpétery : Regesta 22. sz. — Jakubovich Emil—Pais Dezső : Ó-magyar olvasókönyv. Pécs. 1929. 297. 1. — Jakubovich Emil : A tihanyi alapítólevél olvasásához. Magyar Nyelv 20 (1924) Ili—15. 1. — Fejérpataky László : Kálmán király oklevelei. Bpest. 1892 (Akadémiai Értekezések a történelmi tudományok köréből. XV. 5.) 6. 1. 23

Váczy Péter : A bakonybéli összeírás kora és hitelessége. Levéltári Közlemények 8 (1930) 315—327. 1. 24

Kumoroviiz L. Bernát : Veszprémi regeszták. Bpest. 1953. 7—8. i. 25

Franz Eckharl : Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Mitteilungen d. Instit. f. österr. Geschichtsforschung (a továbbiakban: MIÖG) IX. Ergb. (1914) 411. 1. 2. jegyz. —- Szentpétery : Oklevéltan 48. 1. 1. sz. jegyzet és 53. 1. — 1947-ben sikerült a veszprémi püspöki levéltárban őrzött eredetit megtekintenünk: megpecsételése kétségtelenül későbbi keletű. 26

Óvatosságból, főleg a Rado palatínus oklevele miatt, legfeljebb azt jegyezzük még meg, hogy a királyipecsétes magánszerkesztésű oklevél som elképzelhetetlen nálunk abban az időben. Lehetséges, hogy volt már ilyen is, csak kétséget kizáró nyomai nem maradtak ránk. Mégis ez az írásfajta, mint látni fogjuk, magyar viszonylatban újabb fejlődési fokot is jelenthet, s inkább a későbbi évtizedekbe illik bele.