Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
580 H. HARASZTI fi VA illették a munkásokat. A parlament 1817-ben törvényt hozott a Spenceánusok ellen, „mert a fölei elvételére és felosztására törekszenek", s a vezetők többségét „főbenjáró bűn" ürügyén bebörtönözték. A gyáripari vidékek munkásai Manchesterből kiindulva, menetelő tüntetéssel petíciót akartak Londonban a parlamenthez előterjeszteni. A hosszú útra minden résztvevő takarót vitt magával, innen kapták „blanketeers" elnevezésüket. A népmozgálom első nagyobb méretű elnyomását e menetelők katonasággal történő szétzavarása, nagy tömegek letartóztatása vezette be. Oliver, a kém készítette elő, hogy azután elárulja, a hudclersfieldi fegyveres, a derbyshirei békésebb tüntetéseket, amelyeket a kormány kisebb létszámú csapatokkal kergetett szét. Lancashireben és Yorkshireben a tartós munkanélküliség, az általános éhinség miatt újabb luddita mozgalmak ütötték fel a fejüket. A textilvidékeken 1818-ban nagyobb sztrájkok törtek ki. Az iparvidékeken egyre sűrűbbé váltak a reformot követelő tüntetések és demonstrációk. Ezek közül a Manchester közelében levő St. Peter's Fields-i, 1819. augusztus 16-i tüntetés „peterlooi mészárlás" néven örökre beírta nevét a történelembe. E gyűlés résztvevői — mintegy nyolcvanezren — békés és fegyvertelen tüntetésre, H. Hunt radikális szónoklatának meghallgatására készülődtek. Őt azonban egy előző gyűlésen elhangzott beszéde miatt, szónoklata megkezdése után, letartóztatták. Miután a nép, utat nyitva Hunt előtt, engedett a hatóságnak, a lovas csapatok kardjaikkal vagdalkozva a tömegbe gázoltak, 11 halottat s több száz sebesültet hagyva maguk után. A peterlooi tömeggyilkosság nagy felháborodást váltott ki szerte Angliában. A kormány azonban dicsérettel emlékezett meg a helyi hatóságokról, majd 1819-ben elfogadta a parlament a híres hat törvényt, amellyel még brutálisabb eszközt adott a helyi hatóságoknak a nép elnyomására.3 8 Az elkeseredés oly általánossá és mélységessé vált az események után, hogy most már valóban igazi kormányellenes szervezkedésre került sor: az 1820-as Cato Street-i összeesküvésre, amelyet A. Thistlewood, a Spenceánus Tásaság egyik vezetője készített elő néhány londoni radikálissal együtt, s a kormány tagjainak a meggyilkolása adta volna meg a jelet az általános felkelésre. E korszak másik hírhedt kémje, Edwards, fedte fel az összeesküvést, s Thistlewoodot és társait kivégezték. Az elkövetkezendő hónapokban az ország több részén — főleg Skóciában — sztrájk, s egy helyen kisebb méretű fegyveres felkelés robbant ki, melyet gyorsan letörtek és vezetőiket kivégezték. Az ország forradalmi hangulatú, de a nincstelensége és nyomora miatt helyenként fegyvert ragadó, a kormány és az uralkodó osztályok ellen mélységes gyűlöletet tápláló munkásság nem volt elég erős az állam elnyomó apparátusával szemben, s igazi forradalmi vezetői sem akadtak ezekben a forrongó években. A ,,yeoman" Cobbett mellett csupán egy nemeslelkű és tettrekész ember tervezte a szebb jövőt, a ,,self-made man" gyáros, Robert Owen (1771 — 1858), aki azonban a nép és a kormányzat közti szakadékot nem a társadalmi valóság talaján, hanem utópikus módon kívánta áthidalni. Owen első, 1813-ban megjelent munkájában, A társadalom új szemléletében (New View of Society) már teljes összefoglalását nyújtja rendszerének. Owen tanításainak, a „boldogság tudományának" lényege: az emberi jellem akár jó vagy rossz, alakítható, „attól függően, hogy mennyire hozzáértő 38 Cole : Short Hist. 49—50. 1.
