Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
ASPROMONTE ËS A HAGYAB, EMIGRÁCIÓ 1862-BEN 57 van családom, melyről gondoskodnom kell; az olasz kormány idegen létemre is jól bánt velem mindig; nem is látom át, hogy a jelen esetben a szabadság elve volna kérdésben. Garibaldi követeli a jogot, hogy háborút üzenhessen; ez pedig a király joga; követeli, hogy a nemzet érzületét képviseli; pedig ennek nincs más törvényes képviselője, mint a parlament; sőt nem is engedelmeskedik a király proclamátiójának; parancsom van őt megtámadni, ha erőszakolja az utat s isten ugy segélyjen, megteszem. Nem segíthetek rajta, nem adhatok fel szeszélyeinek egy tisztes állást" — hangsúlyozta Eberhardt. Mikor Pulszky arra utalt, hogy reméli az összeütközés elkerülhető, úgy válaszolt, hogy nem hiheti, ,,. . . ismeri Garibaldit, hogy nem enged soha s nem adja meg magát". Végül is Pulszky azon kérdésére, hogy van-e valami üzenete Garibaldihoz, akinek táborába megy, úgy felelt, hogy adják tudtára, hatalmas túlerő vonul fel ellene, ,,ki nem bonyolódhatik a hálóból, mely körülveszi; tegye azt most jóakaratból, amit huszonnégy óra múlva kényszerítve lesz megtenni" — voltak utolsó szavai . . .85 Az a tudatosan vállalt zsoldos szerep, mely Eberhardt magatartásából árad, nemcsak Pulszky előadásából ismeretes. Hasonló értelemben tájékoztatta Frigyesy Dunvovot is 1862. augusztus 21-én Cataniából küldött levelében. Többek között megjegyezte, hogy „Eberhardt szégyenünkre parancsnoka a 4-ik ezrednek. . . mondá, hogy szégyenli, hogy Garibaldi alatt szolgált — ő ha a király parancsolja tüzeltetni fog Garibaldira, neki mindegy, és én is szégyent hoztam az olasz hadseregre mivel elhagytam I a szolgálatot : nagy ég ! mily emberek már az ilyenek ! egy keresztért mindent megtagadnak (vero ubi bene ibi patria)" — foglalta össze találóan Frigyesy Eberhardtról alkotott véleményét.86 Az utóbbi ígéretét be is váltotta és jelen volt az aspromontei fennsíkon azon vezénylő tisztek között, akik sortüzet zúdítottak Garibaldira és önkénteseire. Eberhardt úgy vélekedett, hogy jól döntött, mikor ezúttal a monarchiára esküdött, mely az igazat bevallva nem volt háládatlan a más irányú arcpirító háladatlanságért. Katonai karrier-1 jét Aspromonte megalapozta. A már előzőleg elnyert savoyai lovagkereszt érdemjel mellé rövidesen odakerült a savoyai commendatore nagv keresztje, ami évi külön 800 frank illetékkel járt. Sokoldalú katonai tapasztalatai jól i beváltak a brigantik elleni küzdelemben is — ennek tulajdonítható, hogy végül is dandártábornokká léptették elő.87 Eberhardt a maga szempontjából joggal elmondhatta, hogy az idő neki dolgozott, az idő őt igazolta ... A sors különös iróniája, hogy szégyenletes aspromontei szereplését, dicstelen dicsőségét tulajdonképpen Türrnek köszönhette. Ugyanis, ha az utóbbi nem lép közbe, nem aggodalmaskodik, nem féltékenykedik, Eberhardt nem a Garibaldi ellen felvonuló olasz erők tisztkarában, hanem az olaszországi magyar légió vezető posztján foglalt volna helyet. Azonban a sors véletlenje, vagy talán végzetszerűsége, az erőviszonyok különös alakulása ezt a kibúvót, ezt a lehetőséget nem biztosította a légióparancsnok jelölt számára. Annyi azonban bizonyos, hogy 1862 júliusában Kossuth még igen komolyan foglalkozott azzal a gondo-85 Pulszky : Életem és korom. П. 512—513. 1.; vö. Eberhardt Tanárkyhoz. 1862. szept. 16. (O. L. Tanárky-gyűjtemény). so Frigyesy Gusztáv Dunyov Istvánnak, Catania, 1862. aug. 2. (O. L. Újkori gyűjt. Dunyov István irathagyatóka). 87 Keríbeny: i. m. 13. 1.; Ruggiero Mciurigi : I. m. 53—54.1.; Kastner J. : A Kossuth-emigráció Olaszországban. 240. 1.; Носку Dániel : i. m. Aspromontei szerepléséért 1862. szept. 30-án kapta meg kitüntetését (Ruolo dei decorati delPordine mil it a re di Savoia. Firenze. 1934. 46. 1.).