Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
AZ ÉLELEMELLÁTÁS KÉBDÊSE NAPOLEON OBOSZORSZÁGI HADJÁRATÁBAN 561 tán hadseregét olyan nagy területen kellett volna elosztania, hogy az veszélyeztette volna ütőképességét. Ahhoz viszont, hogy hadseregét együtt tarthassa, az orosz tél keménysége ellen is oltalmat adó óriási tábort kellett volna felépíteni, aminek azonban nem voltak meg a technikai és anyagi előfeltételei. De stratégiai és taktikai szempontból is megoldhatatlan problémával állt volna szemben. Ugyanis minden valamirevaló védőállás első alapkövetelménye, hogy valamilyen természetes akadályra támaszkodjék. Ilyen akadályt Oroszországban egyedül a folyók és a mocsarak jelentettek, ezek azonban télen befagytak, ilyen körülmények között viszont hadserege rendkívül hátrányos helyzetbe kerül volna a mozgékony, helyi ismeretekkel rendelkező és az időjáráshoz hozzáedződött orosz hadsereggel szemben. Katonai szempontból nézve a dolgot, tehát Napoleon részéről az lett volna leghelyesebb, ha visszavonul. Miután azonban a háborúban a haditervet meghatározó tényezőknek csak egy része katonai jellegű, a másik része politikai, Napoleon sem hagyhatta figyelmen kívül a politikai szempontokat. És éppen politikai szempont-I ból a visszavonulás óriási veszélyt hordozott magában: a vereség elismerését. Ez azonban az ő presztízsére alapított törékeny politikai rendszer összeomlását idézte volna elő. Végeredményben tehát egyik oldalon ott állt a biztos vereség, a másik oldalon viszont annak reménye, hogy óriási erőfeszítések és i hatalmas veszteségek árán ugyan, de legyőzze az orosz hadsereget, ezzel katonai presztizsést megmentse, a cári udvart békére kényszerítse és megingott politikai helyzetét megszilárdítsa. Választása nem lehet kétséges. A Vityebszk körüli pihenőnek az orosz hadsereg támadása vet véget augusztus 7-én. Napoleon elhatározása gyors, és azt újfent bámulatos vezetési 1 technikával valósítja meg. Hadseregét merész oldalmozdulattal a Dnyeperhez vezeti, átkel rajta, majd déli irányból átkarolja a Szmolenszknél tömörült 1 orosz hadsereget. Szinte biztosnak látszott már, hogy az oroszok Szmolenszkért r csatát vívnak, amikor Barclay de Tolly elrendeli a visszavonulást; harmadszor is kicsúszott kezei közül az orosz hadsereg. A Moszkváig tartó hadműveletek utolsó szakaszában az orosz hadsereg továbbra is visszavonul, de most már azzal a szilárd elhatározással, hogy i valamilyen kedvező állásban, de még Moszkva előtt, döntő csatát vív. Időközben változás következik be az orosz hadvezetésben, Barclay de Tollyt leváltják és Kutuzovot nevezik ki fővezérré. Szmolenszk után Napoleon elhatározását az előbb ismertetett körülmények motiválják továbbra is. A döntő csatát keresve nyomul tovább, amire Borogyinónál kerül sor. Innen viszont a Moszkvába való bevonulás természetszerűen adva volt. A következőkben már csak az a feladatunk, hogy ismertessük a Grande Armée veszteségeit az előnyomulás, majd a visszavonulás alatt.E3 Számításaink csak a Kovnónál átkelt főseregre vonatkoznak, amelynek létszáma június 24-én kereken 300 000 fő volt. Ötvenkét nap múlva, augusztus 15-én a létszám már csak 182 000 fő. Az utánpótlási vonal biztosítására és más feladatokra kikülönítettek 13 500 főt, a veszteség tehát 105 000 fő, äZäZ ctz eredeti létszám 37%-a. Eddig a hadsereg ugyan több ütközetet vívott, de ezekben 28 000 embernél több vesztesége alig lehetett, így az ellátás zavaraiból folyó menetveszteség 77 000 ember. 53 Az adatokat Chambray, Clausewitz és Osten-Sacken id. művéből vettem, valamint Tarló : Napoleon (Bpest. 1961) c. könyvéből.
