Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

562 PEBJÉS GÉZA Szeptember 6-án, a borogyinói csata előestéjén a létszám 130 000 fő. Szmolenszkben és a moszkvai út mentén lehagytak 13 500 embert, a veszteség tehát ez alatt a huszonhárom nap alatt 38 500 fő, az előző állomány 23%-a. Miután, a szmolenszki ütközettől eltekintve, ebben az időben csak kisebb elővédharcok folytak, a veszteség túlnyomó része menetveszteség. Az eredeti állományhoz képest a veszteség 50%, ami azt jelenti, hogy a borogyinói csatában a francia főseregnek csak a fele vett részt. A borogyinói csatában mintegy 28 000 embert veszített Napoleon. Szeptember 15-ig, a Moszkvába való bevonulás napjáig 12 000 ember esik ki jórészt az éhség, a betegség és a kimerülés miatt. Eddig az összveszteség 198 000 ember, az eredeti állomány 69%-a. Moszkvában a hadsereg 13 000 emberből álló erősítést kap. Mégis, mire a visszavonulás során Moszkvából Vjazmába ér a sereg (november 3-án), a létszám már csak 63 000 fő. Tizennégy nap alatt a veszteség 43 000 fő, az előző létszám 40%-a. A véres veszteség ebből kb. 16 000 ember, a menetveszteség tehát 27 000 ember. Ekkor a hadsereg összes vesztesége 205 000 fő, az eredeti állomány 78%-a. November 10-énSzmolenszkben a létszám 42 000 fő. November második felében a Berezinánál kb. 5000 ember csatlakozik a fősereghez. A Berezinán való átkelés után a létszám 11 000 fő, a veszteség tehát 36 000 fő, ami azt jelenti, hogy Szmolenszk óta tizenhat nap alatt 76%-os veszteség érte a megmaradt sereget. A Nyemant már csak a sereg töredékei érik el. A létszám ekkor 1600 fő. A fősereg elvesztette állományának 95,5%-át, tehát gyakorlatilag megsemmisült. A visszavonulás alatt a veszteség nagyobb részét a kimerülés, az éhség, betegség és a hideg okozta.5

4 Az eredetileg 600 000 embert számláló Grande Armée 500 000 embert, 150 000 lovat, 1000 ágyút és 25 000 járművet vesztett. Mintegy 100 000 ember esett fogságba, a többi meghalt vagy megbetegedett. Az orosz hatóságok 1813 első hónapjaiban a hadműveletek által érintett területeken mintegy 240 000 hullát temettek el, vagy égettek el. Egyébként, hogy a téli hadjárat milyen emberfeletti erőfeszítést kívánt meg a katonáktól, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a sokkal jobban ellátott, téli ruhával sokkal jobban felszerelt orosz hadsereg üldözés közben 107 000 emberéből 60 000-et vesztett el. Elesett 12 000 katona, kórházba került 48 000. A hadsereg tehát állományának 56%-át vesztette el október végétől december első feléig. Ugyanezen idő alatt 622 ágyúból 425 veszett el. 54

A fennmaradt visszaemlékezések tömege bizonyítja, hogy milyen hatalmas pusztítást végzett a hideg a katonák köz,ött. Ezzel szemben gyakran hivatkoznak arra, hogy 1812-ben sokkal enyhébb volt a hideg Oroszországban, mint más években. Az átlagos hőmérsékletet tekintve, ez az állítás igaz is. Azonban nem szabad szem elől téveszteni a következő körülményeket: 1. A hideg sokkal előbb köszöntött be, mint máskor; október végén már fagyott, holott máskor november végén, de inkább december elején szokott fagyni. 2. Az első hidegek után az idő ugyan megenyhült , de nem annyira, hogy a katonák helyzetét lényegesen megkönnyítette volna. Nem szabad elfelejteni, hogy az elpusztított vidéken a katonák nem találhattak meleg szállást, márpedig hetekig—hónapokig szabad ég alatt tanyázni még enyhébb hideg esetén is emberfeletti szenvedést jelent, és legyengíti a szervezetet, különösen akkor, amikor rendes táplálkozásra sincs lehetőség. 3. Egyébként is csúful megtréfálta a tél a franciákat, ti. akkor enyhült meg az idő, amikor éppen fagy kellett volna ahhoz, hogy a folyókon átkelhessenek (a Dnyeperen és a Berezinán). Ha a Berezinán nem kellett volna hidat verni, lényegesen több ember menekülhetett volna meg. Viszont, amint a Berezinán átkeltek, a hőmérséklet pár napon belül 25—3Q fokkal süllyedt a fagypont alá.