Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
558 PEBJÉS GÉZA De nemcsak az adminisztráció szervezete volt tudatlan, tapasztalatlan, sokszor hanyag és korrupt, hanem a francia tábornoki kar sem rendelkezett a szükséges logisztikai tudással. A logisztika a XVII—XVIII. század folyamán vált a stratégia és a taktika mellett a hadtudomány harmadik ágává. Amint említettük, külön specialistái voltak, de általában minden magasabb rendfokozatú tisztnek értenie kellett hozzá legalább is olyan mértékben, hogy szakértőinek javaslatait értékelni tudja és a sajátosan logisztikai szempontokat a hadműveletek megtervezésénél figyelembevehesse. Ez a tudás a francia tábornoki karból jórészt kiveszett, hiszen a rekvizícióra alapozott ellátás mellett különösebb logisztikai tervezésre nem volt szükség. A dolgok ilyen alakulását nagy mértékben elősegítette, hogy a francia hadsereg hosszú időn keresztül ragyogó sikereket ért el anélkül, hogy a tábornokok sokat törődtek volna a logisztikával, és, amint említettük, maga Napoleon egész magatartásával azt a hitet keltette, hogy az ellátás logisztikája tulajdonképpen mellékes dolog. így amikor az oroszországi hadjárat alatt az ellátás oly döntő fontosságúvá vált, a francia tábornokok többsége teljesen tanácstalanul állt a problémákkal szemben.50 complète. La service des hôpitaux, celui des magasins, celui des postes et même celui de la police, n'est organisé nulle part." És hogy mennyire csak papíron volt minden megszervezve, kitűnik ugyancsak Berthierliez jún. 4-én írt leveléből, amelyben utasítja, hogy sürgősen ismertesse vele az intendantúra szervezetét, mivel nem érti, hogy kik kerültek az egyes szolgálati ágak élére. És most kell figyelmeztetnie vezérkari főnökét, hogy a felelősséget meg kell osztani, mert a főintendáns nem lehet mindenütt ott. Jún. '20-án a fiatal gárdának még nincs vezérkari főnöke és igazgatási személyzete. Correspondance XXI11. köt. 573, 545. és 604. 1. 50 Ségur arról ír, hogy egyes tábornokoknál, mint például Davoutnál, vagy Jenőnél az ellátás jól működött „mais soit habitude de faire la guerre dans des pays fertiles, soit ardeur, plusieurs des autres chefs pensèrent plus â combattre qu'à administrer." I. m. I. köt. 156. 1. — Szinte elképzelhetetlen, hogy a XVIII. század folyamán az ötmenetrendszer keretei között ne történt volna gondoskodás a sütőkemencék felállításáról, amint ez a Grande Arméenól előfordult. Július 2-án már ötödik napja vannak Vilnában, és a kemencék építését még el sem kezdték. Napoleon felháborodva írja Berthiernek: ,,L'état major est organisé de manière qu'on n'y prévoit rien." Úgy tűnik, hogy a francia hadseregben minden feledésbe ment, amit a XVII—XVIII. század gyakorlata az ellátás szempontjából kialakított, sőt még ahhoz sem értettek a tábornokok, hogy miként kell a vidék készleteit okszerűen felhasználni és szétosztani. Napoleonnak egy XVIII. századi hadtudományi íróhoz, Szász .Mórichoz kell visszanyúlni, hogy megtanítsa tábornokait a kontribucióra és a rekvizícióra, pontosabban azok szabályos végrehajtására, hiszen eddig is ezek voltak egyedüli eszközei a hadsereg ellátásának. Ezt írja Berthiernek 1812. jan. 6-án: „II y a dans les Rêveries de maréchal Saxe des idées sur la manière de faire contribuer les pays ennemis sans fatiguer l'armée, qui m'ont paru bonnes. Lisez-les et mettez-en le contenu dans une instruction qui sera destinée à être envoyée à mes généraux en Espagne." Correspondance XXIV. köt. 8., XXIII. köt. 185. 1. Meg kell jegyezni, hogy a rekvizíció ezután is ugyanolyan rendetlenül és szabálytalanul folyt, mint annak előtte, bár Napoleon sorra adta ki megtorló intézkedéseit. — Caulaincourt visszaemlékezéseiben éles bírálatot gyakorolt a vezérkar és az intendatúra működése felett. Rendkívül jellemző, amit ír: „A vezérkar semmiről sem gondoskodott. Miután azonban a császár mindent maga akart elrendelni és elvégezni, móg a legjelentéktelenebb utasításokért sem merte senki vállalni a felelősséget, még maga a vezérkari főnök sem. Az intendantúrának semmilyen lehetősége sem volt arra, hogy a császár parancsait teljesítse, amelyeket anélkül adott ki, hogy megmondta volna, hogy miként is lehet azokat teljesíteni. Kétségtelen, hogy joggal szidta az egyes szolgálati ágakat, amelyek legtöbbje semmit sem tett, azonban a szolgálati ágak is joggal panaszkodtak a császárra, hogy olyan országba hozta, őket, ahol semmit nem találhattak, amiben teljesen igazuk volt, hiszen megszokta, hogy Németországban és Itáliában mindent megkapjon." I. m. 53. 1.
