Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

554 PEBJÉS GÉZA Napoleon terveinek meghiúsulása. Az utánszállítás csődje Eddigi vizsgálataink során arra az eredményre jutottunk, hogy Napoleon Oroszországot az orosz hadseregre mért gyors és irtózatos erejű csapással akarta térdre kényszeríteni. Ennek előfeltétele viszont az volt, hogy az élelemellátás egészen addig zavartalanul működjék, amíg az orosz hadsereget megsemmisíti. Láthattuk, hogy a határ, ameddig az utánszállító apparátus az ellátást elméletileg biztosíthatta, a Vityebszk —Mogiljov vonal volt, a döntést tehát ezen a vonalon belül kellett elérnie. Az utánszálhtáshoz fűzött reményei azonban nem váltak be, emiatt az ellátás felborult, aminek következményeként a személyi és a lóállományt óriási veszteségek érték, az előnyomulás üteme pedig lelassult. Ez viszont lehetővé tette az orosz hadsereg számára, hogy egérutat nyerjen és a megsemmisítő csapást elkerülje. Miért nem váltak be Napoleon számításai? Mindenekelőtt nem teljesültek a vízi szállításhoz fűzött reményei. A Vilia, amelynek hátán Kovno és Vilna között folyt volna a szállítás, annyira leapadt, hogy alkalmatlanná vált a hajózásra. Így a Kelet-Poroszországban felhalmozott készleteket nem lehetett Vilnáig előre szállítani, és ott új bázist kiépíteni. Az ellátás bázisa emiatt csak Kovno lehetett. Bár nem találtunk adatokat arra nézve, hogy a Danzig—-Königsberg — Tilsit—Kovno vonalon miként működött a szállítás, bizonyos jelekből arra kell következtetnünk, hogy itt sem működött volna zavartalanul. Következésképpen a kovnói bázist sem sikerült volna élelemmel feltölteni. Mindenesetre a szekérszállításnak a következőkben bemutatásra kerülő csődje következtében végül is teljesen közömbössé vált akár a vilnai, akár a kovnói bázis feltöltése, hiszen innen úgysem szállíthatták volna a hadsereg után az élelmet. Mégis a kor viszonyainak, valamint Napoleon vezetési módszereinek megítélése szempontjából érdeklődésre tarthat számot, ha közelebbről szemügyre vesszük a víziszállítás megszervezésére hozott intézkedéseit. Levelezését olvasva meglepő téssel, szinte megdöbbenéssel tapasztalhatjuk, hogy milyen ingatag alapokon nyugodott egész tervezése. Mindenekelőtt az tűnik fel, hogy tulajdonképpen nem is volt tiszta képe sem a vízi utakról, sem arról, hogy mennyi hajótérre és milyen hajókra számíthat. Május 27-én, tehát nem egészen egy hónappal a hadműveletek megkezdése előtt sürgeti a vízi szállítás megszervezésével megbízott Rapp tábornokot, hogy adjon választ a következő kérdésekre: 1. Hány olyan hajó van, amely Danzigból Königsbergbe hajózhat? 2. Ezek mennyi terhet szállíthatnak? 3. Hányon kellene átalakítást végezni, hogy egészen Kovnóig hajózhassanak? 4. Hány napig tart a hajóút Danzigtól Königsbergig? 5. Hány olyan hajó van, amely Danzigtól egészen Kovnóig hajózhat átrakás nélkül? 6. Vannak-e zsilipek a Nyemanon? Június 4-én még mindig nem világos, hogy hány hajó áll rendelkezésre és az sem, hogy egyáltalán milyen teherbírású és milyen típusú hajók jöhetnek számításba. Június végén ugyan már folyik a szállítás, de igen lassan megy és sürgeti admirálisát, hogy gyorsítsa meg a Nyeman felé a szállítást, mert ettől függ a hadsereg gúnyorossága ellenére is szánandó volt a halántékán simára átfésült hajával, hátul meg felfelé meredező pamataival. Látszott — noha ezt ingerültségének és megvetésének álcája alá iparkodott rejteni —, hogy kétségbeesett, amiért kicsúszik a kezéből az egyetlen jó alkalom, amikor egy óriási kísérlettel kipróbálhatná elméletét és az egész világ előtt bebizonyíthatná annak helyességét".