Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

552 PEBJÉS GÉZA Stratégiai szempontból azért tartotta helytelennek Clausewitz a tábort, mivel a pétervári úttól 30, a moszkvaitól 180 km-re lévén, egyiket sem fedezhette. Itt azonban visszafordíthatjuk Clausewitzra az oldalállások elemzésénél mondott saját szavait, ti. azt, hogy a hadsereg egyszerre két helyen nem lehet. Ez teljes mértékben érvényes a mostani esetre is; ha az orosz hadsereg a pétervári utat akarta teljes biztonsággal fedezni, akkor nem fedezhette a moszkvait, és fordítva. Egyébként is, láthattuk, hogy Phull egyáltalán nem arra gondolt, hogy a drisszai állásból közvetlenül fenyegesse Napoleon előrenyomulását,, hanem — mondhatnók — csak potenciálisan. Többször említettük, hogy Napoleon számára nem lehetett közömbös, hogy hátsó összeköttetéseit és visszavonulásának útját orosz csapatok fenyegetik és ténylegesen tudjuk, hogy emiatt mindig is nagyon aggódott, pedig csak kisebb seregrészekről volt szó.35

Mennyivel jobban aggódott volna, ha az orosz fősereg áll a hátában? Miután a drisszai állásban levő orosz főerő potenciális fenyegetést jelentett, Napoleon nem hagyhatta volna oldalt és meg kellett volna támadnia. Amint láttuk, Phull éppen ezt akarta.Végül pedig azt sem szabad szem elől téveszteni,, hogy Phull elgondolásaiban a drisszai állás nem a visszavonulás végső célját jelentette, ahol az orosz főseregnek utolsó csepp véréig ki kellett volna tartania. Az állás az ismertetett „védelmi hadműveleti vonalnak" csak egyik állomása lett volna. Tehát egyáltalán nem meggyőző, amikor Clausewitz azt írja, hogy „amennyiben az oroszok az állást nem ürítették volna ki, akár 90 000-en, akár 120 000-en lettek volna, a kapitulációt nem kerülhették volna el", hiszen Phull, ha gondolt is arra, hogy az orosz hadsereg döntő csatát vívjon az állásban, az állás célja elsősorban mégsem ez lett volna, hanem a franciák gyengítése és előnyomulásuk késleltetése. Mindezek alapján nem érthetünk egyet Clausewitzcal és a hadtörténetíróknak általában az ő érveit ismételgető véleményével. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy mindazok a szempontok — és ezek kétségtelenül helyesek voltak ! —-, amelyek a szakértők elgondolásaiban csak elvi szinten jelentkeztek, Phullnál konkrét hadműveleti tervben öltöttek testet. Terve, ha nem is hajtották végre, befolyást gyakorolt a hadjárat egész menetére. Továbbá azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy bár mások is látták a jelentőségét annak, hogy a hadszíntér erőforrásokban szegény és ettől várták a francia hadsereg erejének gyengülését, ennek a felismerésnek egészen következetes, konkrét és a korban még eléggé szokatlan mennyiségi mérlegelésére és megfogalmazására egyedül nálakerült sor. Ez még akkor is igen jelentős teljesítmény, ha számításaink eredményei néhány ponton vitathatók. Mondhatnók, ahogyan francia oldalról egyedül Napoleon mérte fel számszerűen az ellátás óriási nehézségeit és tervét ezek figyelembevételével alkotta meg, ugyanúgy orosz részről egyedül Phull értékelte konkrétan ezeket a nehézségeket és egyedül J5

Visszaemlékezéseiben több helyen említi Napoleon, hogy milyen nagy aggodalmat okoztak neki a hátul maradt orosz seregrészek. Még Szmolenszkben tartózkodott, amikor a bal szárnyát fenyegető Wittgensteinnel szemben kikülönített csapatai sikereket értek el, viszont a Moldvából közeledő orosz sereg hátulról és jobbról fenyegette. így ír: „Ces succès de Gorodeczno et de Polotsk me rassuraient pour l'instant sur mes ailes; mais la droite ne laissait pas de me causer de vives inquiétudes." A moszkvai napokról írja: „Се qui se passait sur mes ailes me donnait de nouvelles inquiétudes ..." A visszavonulás alatt Szmolenszkben: ,,Ce qui se passait sur nos flancs et nos derrières était loin de m'offrir quelque ressources pour le rétablissement de nos affaires." I. m. II. köt. 218, 237. és 245.1. — Caulaincourt személyesen tapasztalta, hogy mennyire aggódott Napoleon hátsó összekötetéseinek biztonságáért. I. m. 161. és köv. 1.