Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

AZ ÉLELEMELLÁTÁS KÉBDÊSE NAPOLEON OBOSZORSZÁGI HADJÁRATÁBAN 551 Szerinte Phull „eszméi" alapjában „hamisak" voltak, sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem voltak helyesek. Nézzük meg közelebbről, hogy Clausewitz milyen érvekkel bizonyítja Phull eszméinek tévességét, és érveivel szemben milyen ellenérveket lehet felhozni. 1. Phull a drisszai táborban a tartalékok megérkezését és ezzel a hadsereg megerősödését várta. Ez alaptalan várakozás volt, állítja Clausewitz, mivel a tartalékok nem érkeztek meg. Igaz, jegyzi meg, ezért Phullt nem lehet hibáztatni, hiszen semmilyen rendelkezési joga nem volt és a tartalékok a cár utasításai ellenére sem érkeztek meg. Véleményünk szerint azonban a kérdés lényege nem is az, hogy felelős volt-e Phull a tartalékok megérkezéséért, vagy nem, hanem az, hogy a tartalékok késése miatt rossznak kell-e tartanunk tervét, avagy sem. Miután a tartalékok késését előre senki nem láthatta — hiszen az a cári adminisztráció tehetetlensége miatt következett be —, ez az érv a terv helyes vagy helytelen voltára nézve semmit nem mond. 2. Clausewitz szerint Phull alaptalanul számított arra, hogy Napoleon serege a Kovnótól Drisszáig tartó menet alatt jelentősen meggyengüljön, hiszen nem állták útját várak. Meg kell azonban állapítani, hogy az események teljesen igazolták Phullt, mert aDrisszához, illetve Vityebszkhez érkező francia hadsereg állományának 30%-át elvesztette, lényegében a nélkülözések miatt. Ezt a tényt a szöveg alatt közölt jegyzetben maga Clausewitz is elismeri, de hozzáteszi, hogy a veszteség oka az élelemhiányon kívül a Litvánián végigvonuló több napos viharos esőzés volt, „ezt azonban előre látni nem lehetett"— teszi hozzá. A vihart előre látni valójában nem lehetett, annál inkább a francia hadsereg élelmezésének nehézségeit, és erre nézve — láthattuk — Phull számításokat is végzett. Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy a vihar sem okozhatott volna olyan nagy veszteségeket, ha az emberek, főleg pedig a lovak erőállapota nem romlott volna le, éppen az elégtelen táplálkozás miatt. 3. Bagratyion hadseregének az ellenség oldalában és hátában való működést nem lehet önmagában ható tényezőként felfogni, állítja Clausewitz, mert „ha a hadsereg az ellenség mögött akar harcolni, akkor nem harcolhat előtte, és az ellenségnek csak megfelelő erőt kellett volna szembeállítani és minden egyensúlyba került volna". Általában, folytatja Clausewitz, a stratégiai oldalállásoknak csak igen hoszszú hadműveleti vonal esetén van hatásuk, amikor az ellenfélnek jelentős erőket kell lehagynia a vonal biztosítására. Viszont Bagratyion minszki oldalállása akkor éreztette volna igazán hatását, amikor Napoleon Drisszához ér. Ebben a helyzetben hadműveleti vonalának hossza közel 300 km-t tett volna ki. Véleményünk szerint ilyen hosszú hadműveleti vonal biztosítása jelentős erőt kívánt volna, különösen, ha azt a kozákokon kívül egy egész hadsereg fenyegeti. Egyébként is, láthattuk, hogy Phull nem egyedül Bagratyion oldalállásától várta a sikert, az csak egyik eszköze lett volna annak, hogy Napoleon erejét gyengítsék és előnyomúlását meglassítsák. A korban minden katonai szakértő nagy jelentőséget tulajdonított az oldalállásoknak, és maga Napoleon is igen nagy figyelmet szentelt a hátsó összekötettéseit fenyegető orosz csapatoknak. 4. Phullnak a drisszai álláshoz fűzött reményei is túlzottak voltak, miután az sem stratégiai, sem taktikai szempontból nem felelt volna meg céljának, — állítja Clausewitz. Szerinte az állás helyét rosszul választották meg, magát az állást pedig hibásan építették ki. Viszont éppen Clausewitztól tudjuk, hogy a tábor helyét nem Phull választotta ki, hanem Wollzogen, kiépítéséért pedig egyáltalán nem ő volt felelős, hiszen semmilyen intézkedési joga sem volt. 4 Századok