Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
AZ ÉLELEMELLÁTÁS KÉBDÊSE NAPOLEON OBOSZORSZÁGI HADJÁRATÁBAN 547 szállítását és élelembeszerzését oldalállásokból végrehajtott támadásokkal, kozák portyákkal és a készletek elszállításával, illetve felégetésével kell megnehezíteni. Ezek az elvek általában a cári udvarhoz benyújtott összes tervben szerepeltek. Mi ezek közül egyedül Phull tábornokéval foglalkozunk, egyrészt azért, mert ez volt az egyetlen, amelyben konkrét formát öltöttek ezek az elvi elképzelések, másrészt, bár nem hajtották végre, mégis komoly hatást gyakorolt az események menetére, végül pedig azért, mert a terv élénk vitákra adott alkalmat, amelyek végső eredménye a teljes elítélés, helytelenítés volt. Phull Jena-Auerstädt után vált ki a porosz hadseregből és állt orosz szolgálatba. Mint kitűnő katonai teoretikusnak igen nagy tekintélye volt, hamarosan a cár környezetébe került katonai tanácsadóként. Ebben a minőségében nyújtotta be a cárhoz hadműveleti tervét, amit az helyesnek talált és elfogadott.32 Phull a hadszíntér adottságainak mérlegelése alapján három támadási irányt tartott valószínűnek: az egyik Tilsit—Riga—Pétervár, a másik Grodno— Minszk—Szmolenszk—Moszkva, a harmadik Lublin—Valdimir—Zsitomir— Kijev—Tula—Moszkva vonala volt. Hogy az ellenség melyik irányt választja, előre tudni nem lehet, amint írja: ,,a védő mindazt láthatja előre, amit a támadó tehet, de nem azt, amit valójában tenni fog". Epp ezért a hadseregnek már eleve úgy kell felállnia, hogy az említett három feltételezett támadási irány mindegyikét fedezze bizonyos fokig. A dolgok természetéből következik, hogy egy minden eshetőséghez szabott felállás bármelyik konkrét eset bekövetkezése esetén hibás lesz, mindenesetre sokkal kisebb mértékben, mintha csak egy esetre készülnének fel. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy sokkal nagyobb baj származnék abból, ha csak egy vagy két irányt fedeznének, miközben az ellenség a harmadikon támadna. így tehát a hadsereget már eleve hibásan kell felállítani és ennek a hibának ,,a helyesbítése nem mehet végbe a határ közelében, hanem csak bizonyos távolságra tőle". Phull tehát, abból kiindulva, hogy óriási szélességű területet kell fedezni és nem lehet tudni, hogy az ellenség hol támad, igen helyesen már eleve a visszavonulás mellett volt, mert csak így lehetett a kezdeti, szükségképpen hibás csoportosításon a kialakult helyzetnek megfelelően változtatni. Ezt a kezdeti hibát csak fokozta volna, ha rögtön a határ mentén harcba bocsátkoznak, de teljesen jóvátehetetlenné tette volna, ha támadnak, amint azt például Benningsen javasolta. Ahhoz, hogy a hadsereget bármelyik irányban a siker reményével alkalmazhassák, raktárakra van szükség. De raktárak kellenek a „védelmi hadműveleti vonal" mentén is. Ezt a védelmi hadműveleti vonalat, amely a hadműveletek tengelyét alkotta volna, Phull az ellenségnek Pétervár, illetve Moszkva felé húzódó támadó hadműveleti vonalai közt választotta ki, mégpedig Vilna — Drissza—Velikije-Luki—Borovicsini irányában (Id. a 3. sz. vázlatot). Phull feltevése szerint, ha a hadsereg ebben az irányban vonul vissza, az ellenségnek követnie kell, mivel nem nyomulhat sem Moszkva, sem Pétervár irányába, úgy, hogy oldalában, illetve hátában érintetlen ellenséges erőket hagyjon. Viszont ebben az esetben az orosz hadsereg sokkal kedvezőbb helyzetbe került volna, mivel a védelmi hadműveleti vonal mentén már jó előre felállított raktárakból élelmezhette volna magát, míg a franciák a szegény vidéken semmire 32 Phull emlékiratát Smitt közli (i. m. 439. és köv. 1.).
