Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
548 PEBJÉS GÉZA sem számíthattak volna, sőt ilyen szempontból egyre nehezebb lett volna a helyzetük, tekintettel arra, hogy a vilnai és vityebszki kormányzóságok népsűrűsége 15, illetve 19/km2 , míg a mögöttük levő pszkovi kormányzóságé alig 14/km2 . Megítélésünk szerint a védelmi hadműveleti vonalnak ebben az irányban való megválasztása helyes gondolat volt Phull részéről, mivel amellett, hogy eltérítette volna Napoleont a két fővárostól és egyre szegényebb vidékre csalta volna, a kezdeményezést is kiragadta volna kezei közül, és arra kényszerítette volna, hogy az orosz hadsereg mozdulataihoz alkalmazkodjék. Később még kitérünk rá, de már most is hangsúlyozzuk, hogy szinte biztosra vehető: Napoleon követte volna ebben az irányban az orosz fősereget, hiszen elsődlegesen éppen az volt a célja, hogy azt megverje és csak azután akart Moszkvába bevonulni — ha egyáltalán akart —, másrészt pedig, amint említettük, sem Moszkva, sem Pétervár felé nem nyomulhatott előre úgy, hogy hátában hagyja az orosz fősereget. E cél elérése érdekében Phull azt javasolta, hogy a hadsereget osszák fel különböző erejű csoportokra. A legerősebb csoport a Barclay de Tolly vezetése alatt álló 1. hadsereg visszavonul a védelmi hadműveleti vonal mentén, Vilnától Drisszán keresztül Velikije-Luki irányába. Közben az előre kiépített drisszai állást megszállja és feltartja Napoleont, vagy legalábbis késlelteti előnyomulását. Egy kisebb csoport Wittgenstein parancsnoksága alatt Dünaburg irányába vonul vissza, fedezi a pétervári utat és oldalból nyugtalanítja a francia fősereget. Bagratyion a 2. hadsereggel Minszk környékére vonul vissza, ott oldalállást foglal, amelyből veszélyezteti az ellenség főseregének oldalát és hátsó összeköttetéseit. Egy nagyobb vagy több kisebb kozáksereg pedig az ellenség hátában működnék. Ez a visszavonulás még azzal a további előnnyel is járna, hogy a hátul gyülekező és bevetésre csak bizonyos idő után alkalmassá váló tartalékok legkésőbb Drisszánál csatlakozhatnának a fősereghez. Phull igen nagy jelentőséget tulajdonított a francia hadsereg várható élelmezési nehézségeinek. Erre nézve számításokat is végzett. A Drisszáig előnyomuló francia hadseregnek legfeljebb 300 négyzetmérföldnyi terület (kb. 17 000 km2 ) állna rendelkezésére az élelembeszerzés szempontjából, ti. a Kovno—Minszk — Drissza háromszög. Litvániában négyzetmérföldenként legfeljebb 800 lakos él (négyzetkilométerenként 14). A lakosság felét városlakónak és a vidéken szétszórtan élő „kisembernek" számítva, négyzetmérföldenként 666 személyből álló parasztcsalád van (egy km2 -en 1,1). Családonként négy igásállatot számítva, egy négyzetmérföldre 132 kétfogatú szekér esik. Mivel Litvániában az igásállatok és a szekerek igen gyengék, egy szekérre legfeljebb négy mázsa (2 q) hasznos terhet lehet számítani. A leírt háromszögben tehát 240 000 lakosra és a nemesek, valamint városlakók igásállatait nem számítva, 72 000 igásállatra lehet számítani. Minden lakos után tíz kenyéradagot számítva, a naponta 250000 adagot elfogyasztó hadsereg 9 napi élelmet kaphat ezen a területen. Mindez azonban a gyakorlatban egészen másként alakulna, állapítja meg Phull, mivel az orosz hadsereg előzőleg már felélte a vidéket, az itt élő parasztok pedig nyomorúságosan szegények, akiknek még kenyerük is alig van, mivel fő táplálékuk a káposzta és a burgonya. A gazdagabb városlakók készleteivel együtt elméletileg fedezni lehetne a hadsereg szükségletét, gyakorlatilag azonban „teljesen lehetetlen lenne olyan szegény vidéken, mint Litvánia, 300 négyzetmérföldnyi területen egy ilyen kivetésnek akár egynegyed részére is számítani".
