Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
546 PEBJÉS GÉZA győzelem csak területfeladás árán érhető el, a különbség csak annyi volt közöttük, hogy az idegenek inkább nagyobb, az oroszok természetszerűen inkább kisebb terület feladását ajánlották.3 1 A területfeladás értelmét abban látták, hogy a döntő csapás elől kitérhessenek, mindaddig, amíg Napoleon serege annyira legyengül, liogy a siker kilátásával vehetik fel vele a harcot. Napoleon seregének gyengülésére biztosan számítottak, mivel tudták, hogy hosszúra elnyúlt hadműveleti vonalának biztosítására sok embert kell lehagynia, de ezenkívül arra is számítottak, hogy a hadszíntér szegénysége következtében a francia sereg ereje abban a mértékben fog csökkenni, amilyen mértékben ellátásának alapjától eltávolodik, az orosz seregé viszont abban a mértékben nő, amilyen mértékben a birodalom belseje felé közeledik. A tér kihasználása, a visszavonulás tehát önmagában is gyengíti Napoleon erejét és növeli az oroszokét. Amennyiben pedig a döntést sikerül elodázni a hideg beálltáig, a támadás önmagától véget ér. Természetesen a katonai szakértők Napoleon legyőzését nem bízták egyedül a földrajzi és természeti tényezőkre, valamint a passzív visszavonulásra, hanem aktív védekezést javasoltak. Az aktív védelem viszont megkívánta, hogy az orosz hadsereget több csoportra osszák: a fősereg működjék Napoleon hadseregének zöme előtt, egy kisebb sereg annak oldalában, esetleg hátában, a hadsereg fennmaradó része pedig a szükséghez képest a mellékirányokban működjék. Hogy az ellenség zömével szemben működő hadsereg ellenállását megnöveljék és hogy általában időt nyerjenek, állásokat kell kiválasztani, amelyekben meg-megállva újabb és újabb összpontosításokra kényszerítik Napoleont, ami, tekintve a vidék szegénységét és az összpontosítással járó meneteket, kifárasztja a franciákat. A hadjárat dinamikája tehát egészen sajátos jelleget öltene: hogy hadseregének menetét és ellátását megkönnyítse, Napoleon kénytelen szétterjeszkedni, de az orosz hadsereg időnkénti megállása az előre elkészített állásokban, azok megtámadását teszik szükségessé, ehhez azonban az erőket össze kell vonnia. Amikor pedig nagy időveszteség és fáradság árán hadseregét összpontosította és a támadást megindíthatná, az orosz hadsereg kiüríti állásait és visszavonul. És ez a játék így folytatódnék tovább, egészen a döntő ellentámadás pillanatáig. A cél tehát az lenne, hogy a francia sereget felesleges mozgásokra, nagy menetekre kényszerítsék, amíg az orosz sereg keveset mozog. Az erőviszonyok kiegyenlítődését elősegíti, ha az orosz hadsereg teljesen mentesül az élelembeszerzés gondjaitól, míg a franciák ellátása egyre nehezebbé válik. Ezért raktárakra van szükség a visszavonulás vonala mentén. Ugyanakkor a franciák utándoni orosz követ, Voronzov gróf is: „Mihelyt az ellenség üldözőbe vesz bennünket, el van veszve, mert abban a mértékben, amint eltávolodik lőszerraktáraitól és ellátásának bázisától s befúrja magát úttalan országunkba, helyzete egyre súlyosabbá válik; minden oldalról kozáksereg rajzik körülötte s megfosztja minden élelmiszertől. Végül pedig itt van a tél, amely mindig a mi leghívebb szövetségesünk volt. Ez meg fogja semmisíteni." Tarlé : 1812. 46. 1. 31 Például Wollzogen előtt teljesen közömbös volt, hogy Napoleon seregét a határ mentén vagy a birodalom belsejében semmisítik-e meg: „Byalisztoknál vagy Pultavánálí —- mit számít az?" Fabry : i. m. I. köt. XVIII. 1. — Maga a cár állítólag úgy nyilatkozott, hogy akár Kamcsatkáig is visszavonul. Ezt a kijelentést azonban — ha valójában elhangzott — inkább a Sándor személyét annyira jellemző romantikus hevület sugallotta, mintsem reális megfontolás. Egyébként az orosz nemesség félt attól is, hogy az orosz hadsereg nagyszabású visszavonulása esetén a jobbágyok fellázadnának. Erre utal Tarlé : i. m. 81. 1.
