Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
AZ ÉLELEMELLÁTÁS KÉBDÊSE NAPOLEON OBOSZORSZÁGI HADJÁRATÁBAN 545 vétele, âZâZ ci rekvizíeió, amely feleslegessé tette a raktárakat, megszabadította az ötmenetrendszer nehézkes bilincseitől, ami előfeltételét jelentette villámgyors stratégiai manővereinek. Ennek az új hadviselési rendszernek — amiről azonban meg kell jegyeznünk, hogy elveiben nem volt új, mert amióta hadtudomány létezik, ezeket az elveket mindig is ismerték, gyakorlati alkalmazása pedig több, Napoleontól teljesen független körülménytől függött, mint az európai táj megváltozása, a népsűrűség felemelkedése, a mezőgazdasági termelésnek elsősorban mennyiségi, de bizonyos fokig minőségi változása, továbbá a francia forradalom által lefektetett alapok, különösen a feudális államvezetéssel szemben sokkal nagyobb hatásfokkal működő polgári adminisztráció, végül pedig az az egészen kivételes körülmény, hogy a katonai és politikai vezetés személyében egyesült, — tehát ennek az új hadviselési rendszernek az alkalmazása a háború két elemének, a térnek és az időnek egészen különleges konstellációjától függött, nevezetesen attól, hogy a döntést rövid idő alatt és korlátozott térben lehessen elérni. Ellenszere tehát: az idő elhúzásával és a tér kitágításával a döntés elodázása, clZclZ QJ döntő csapás elől való kitérés, területfeladás árán is. Ha ehhez még az is párosul, hogy a tér, amit feladnak és amin Napoleonnak keresztül kell vonulnia, erőforrásokban szegény, akkor a győzelem biztosan bekövetkezik. Azonban melyik állam adhat fel Európában területéből annyit, hogy az lehetővé tegye a döntő csapás elől való kitérést, ugyanakkor pedig ne veszélyeztesse magát az állam létét is? Ezt még Spanyolországban sem lehetett megtenni, és bármilyen nagy csorbát is ejtett Napoleon presztízsén Torres Vedras és bármennyire is megmutatta hadvezetésének gyenge pontjait, mindenki előtt világos volt, hogy nagyobb erőkkel, főleg pedig Napoleon személyes vezetése alatt a francia hadsereg leigázhatná az országot. Egyedül Oroszország áldozhat fel akkora területet, hogy az stratégiai szempontból meghozza a kívánt eredményt, ugyanakkor azonban ne veszélyeztesse az állam létét.28 Éppen ezért, amikor a francia—orosz konfliktus lehetősége felmerült, Bécstől Londonig, Madridtól Moszkváig felcsillant a katonai szakértők előtt Napoleon legyőzésének reménye. Ez a remény azután a haditervek egész áradatát indított^ el a cári udvar felé.29 Bár ezek a tervek a legkülönbözőbb nemzetiségű szakértőktől származtak, lényegesebb vonásaikban teljesen megegyeztek. Mindenekelőtt igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a földrajzi és természeti tényezőknek, Oroszország hatalmas területének, a határmenti tartományok alacsony népsűrűségének és a zord orosz télnek.3 0 A szakértők abban is egyetértettek, hogy a 28 Erre céloz Napoleon, amikor ezt írja visszaemlékezéseiben: „Mais dans un empire aussi vaste les manoeuvres de stratégie ont moins de prise que dans un pays resserré par des mers ou par des puissances neutres." I. m. II. köt. 203. 1. 29 Ismertetésükét lásd Smitt id. müvében, valamint Fabry : Campagne de Bussie (1812) (Paris. 1900) I. kötetében. 30 Egyébként ezeknek a tényezőknek a jelentőségét a történeti tapasztalatok is tudatosították az emberekben. XII. Károly esete élénken élt az emberek emlékezetében és általános volt a vélemény, hogy Oroszország legyőzhetetlen. Boos visszaemlékezéseiben közli kőt lengyelországi pappal való beszélgetését. Az egyik ezt mondta: „Ihr seid euer viel, ihr werdet im Anfang siegreich sein. Die Russen werden euch in das Mark ihres grossen Reiches hineinlassen. Mittlerweile werdet ihr schwächer und werdet dann mit Frost und Mangel zu kämpfen haben. Dann erst fangen die Russen den Krieg mit vollem Ernste an; ihr werdet Mühe haben, herauszukomr-en, und Wenige werden zurückkehren." A másik pap lónyegében ugyanezt mondta. I. m. 9. és 11.1. — Ugyanígy vélekedett a Ion-
